2013. július 23., kedd

Rookiez is Punk'D - In My World

(Világomban)

Szívem sötét oldala...
Mindig előhozza a bánatot, mely múltamban rejlik.
Nem gond, nekem ez semmiség
Kinyújtom karom és megvívom e csatát.

Az életemet én irányítom.
Figyelem e világot de nem érzem lángoló lelkem
Mintha nem léteznék és nem találom az erőt, hogy megvédjem magam.

Mikor lett ez az út kiválasztva számomra?
Le ezen az úton melyet sokáig elkerültem?
Mert most senki sem maradt ki fényem lehetne.

Nem hagyom, hogy a sors vezessen.
Kiállok és kiáltok büszkeségemért
Ah ah ah egyedül világomban.
A szerelem érzésében.

Valóság és minden elferdített ima
Minden álmom és napom mi várt rám, darabokra tépték.
Felesleges eldobni minden hazugságot
Viszlát, értékes élet.

Sötét felfő szívemben
Szertefoszlik és hagyja, hogy a fény beragyogja járt utam
Harcoljunk, nincs mitől félni.
Minden erőm két élű kardomba gyűjtöttem.

Életem nem süllyed el a feketeségben
Van egy ragyogó fény mire számíthatok
Újra érzem, hogy élek, és tudom, hogy sosem vagyok egyedül

Mikor lett ez az út kiválasztva számomra?
Le ezen az úton melyet sokáig elkerültem?
De nem várok, hogy az ismeretlenen rohanjak át.

Nem hagyom, hogy a sors vezessen.
Megragadom a lehetőséget, hogy próbára tegyem büszkeségem
Ah ah ah egyedül világomban.
És hallva a szerelem hullámát

Eltörlöm minden bánat ürességét
Mit e világ oly sokáig nyújtott nekem
De nehéz eldobni lelkem, mert
Ez az értékes életem

Yeah!!!

Nem hagyom, hogy a sors vezessen.
Kiállok és kiáltok büszkeségemért
Ah ah ah egyedül világomban.
A szerelem érzésében.

Valóság és minden elferdített ima
Minden álmom és napom mi várt rám, darabokra tépték.
Felesleges eldobni minden hazugságot
Viszlát, értékes élet.

Gyerünk! Megváltoztatom végzetem,
Mert sose fogok lemondani büszkeségemről.
Ah ah ah egyedül világomban.
És énekelve a szerelem dalát

Hagyom, hogy a kívánság áttörjön minden terhen
Hogy felépítse kötelékeinket és elhozza a holnapot
Minden hazugság mit eldobtam segített, mert
Ez az értékes életem

Mandragora Scream - Dark Lantern

(Sötét lámpás)

Soha többé nem ízlelem szenvedélyed
Ez a hiábavaló, elhaló hívás...
Az áldozathozatal során soha nem veszítem el sötét vezetőm...
Kábultan sötét, múló kiáltásomtól, mi elveszi a hűvös fényt,
Egy holttesthez hasonló, kísértet járta lidércnyomásban meghalok...

Soha az életben
A ma este után
Sóhajaimon át
Nem változol
Hazudok

A pusztulásból mindig új keletkezik, tudásból fakadó szitkozódás,
A fény sosem huny ki, Sötét Lámpás, sötétlik a fényben...

E hullámzó ragyogás, eltelve az örvénytől,
Arcodba vésed az eget kémlelő tekintetem,
Falánk báj és bujaság.
Összeszorítja szíved,
Jajgatásod szent ölelések felemelkedésén át.

E könnyfolyamon át hörgök, érzem, hogy egyre sötétebb lesz...

A pusztulásból mindig új keletkezik, tudásból fakadó szitkozódás,
Talán e fény, Vak Lámpás, a Csendben, elvakítja elmém...

A pusztulásból mindig új keletkezik, tudásból fakadó szitkozódás,
A fény sosem huny ki, Sötét Lámpás, sötétlik a fényben...

A pusztulásból mindig új keletkezik, tudásból fakadó szitkozódás,
A fény sosem huny ki, Sötét Lámpás, sötétlik a fényben...
A pusztulásból mindig új keletkezik, tudásból fakadó szitkozódás,
Talán e Lámpás a Csendben, sír...és hazudik.