2013. május 11., szombat

Versailles - Rhapsody of the Darkness


A sötétség rapszódiája

Élet a halál előtt, igazság a lélekben
Csendes vér, végtelen szeretet

A borostyán kígyó megfeszül
A körül, mi már eleve töredezik
Tudatom egyre homályosul, s megszámlálják bűneim

Ah, ott volt az áldozat a legcsodásabb emlékekben
Én, tudatlan, maszk mögé bújtam; bárcsak végleg elemésztene

És mi, kettészakítva, nem tudjuk végzetünk okát
Végzetünkét, miszerint el kell válnunk…
Mint törött szárnyú, bukott angyalok
A sötétség mélyébe hullunk

Mi vette el így az eszem?
Eltorzult idők, újra meg újra
S e végtelen ismétlődés közepette
A vörös vér szétterjed…
Baba… újjászületés… tény… vér…

Élet a halál előtt, igazság a lélekben
Csendes vér, végtelen szeretet

Ah, ha gyönyörű szíveink eggyé válhatnának
A minket széthúzó viszályok is örökre elillannának

És mi, kettészakítva, nem tudjuk végzetünk okát
Végzetünkét, miszerint el kell válnunk…
Mint törött szárnyú, bukott angyalok
A sötétség mélyébe hullunk

Ezek a megállíthatatlan könnyek és feltörő emlékek
Pusztán szavakkal nem írhatók le
Téged, kit szeretek, szorosan foglak kezeimmel

Élet a halál előtt, igazság a lélekben
Csendes vér, végtelen szeretet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése