2013. május 31., péntek

Rie Tanaka - Fields of Hope

A remény mezői

Jéghideg fátyolba burkolva
Egyedül, mélyen alszol
Ima dallamai csendülnek
S a magányos mezőkön apró fény ragyog

Álmot láttam rólad
Nevettél, mint egy gyerek
Ismerős, mégis távoli
Ez a jövő ígérete

Egyszer, egy zöldellő reggelen
Egy nap eljutok majd oda
Mert még mindig hiszek
Ebben a sivár téli égben
A remény mezői

Kutatom a gyengéd kezeket
Melyek születésemkor átöleltek
A magányos ima elhalkul
És fáradozva, ismét elölről kezdem

Egyszer, egy zöldellő reggel felé
Felülkerekedek az éjszakákon
Mert az egy olyan hely
Melyre egyedül kell rátalálnom

Hogy szívemmel megmelengesselek
Ez az, amire most még vágyom
Ismerős, mégis távoli
Az áhított nyugalom
A remény mezői

Ismerős, mégis távoli
Az ígéret mezői
A remény mezői

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése