2013. május 19., vasárnap

Juka - Fall of Leaves...


Levélhullás…

Örökké, biztos voltam benne
Hogy örökké itt fogunk maradni
Ahogy lepergett szemem előtt, tudtam, hogy kell lennie

Örökké, mindvégig
Meg akartam érinteni mosolygó arcod
Felidéztem az időt, amikor olyan tisztán boldogok voltunk

Múlik az idő, és vele együtt könnyeim is felszáradnak majd, de
A szívemhez szorosan feszülő érzések nem feledik melegséged

Nem vagy most karjaimban, de
Te vagy az egyetlen, akit meg akarok védeni ebben a végtelenben
Továbbra is festem hidegen a beteljesíthetetlen álommesét…

Örökké, vég nélkül
Tovább akartam menni a végtelen úton
Szembenéztem a búcsúval, aminek nem szabadott volna eljönnie

A metsző téli szélben száll leheletem
Felszáradnak elhullott könnycseppjeim

A hulló levelek tánca közepette nézzük a szállingózó hóesést

Elhagytál és messze mész, de
Örökké gondolni fogod rád, többet, mint bárki más
Nem találkozhatunk, megértem, de…

„Szeretlek”

Nem vagy most karjaimban, de
Te vagy az egyetlen, akit meg akarok védeni ebben a végtelenben
Ez a képtelen gondolat még most is
Egyre csak tovább festi álmaimat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése