2013. január 6., vasárnap

ScReW – Ancient Rain



(Ősi Eső)

Azért, hogy el ne ázzak az égből hulló bánat könnyeiben
Mindenkinél többet nevettem

Szerettem volna kitisztítani zavarossá vált látomásom, és feltekintettem a milliónyi szétszóródó csillagra
Onnan tekintettem le, vajon milyen színű a föld
-Egy pillanatnyi fényt sem sikerült megragadnom

Ősi Eső…
Mindazonáltal az a nap még mindig nem homályosult el előttem
Mivel már nem kell sok, hogy megnyíljon az ajtó
Habár nem tudom megváltoztatni a külsőm, amilyennek születtem
-Itt az én változatlan büszkeségem-
A zárt ablaküvegek között elnémultunk és összetettük kezeink
Ezen a dermesztően hideg éjjelen
Ölelj… ölelj…
Melegíts föl

Habár számtalanszor voltam leszorítva a nyomor láncai által,
Úgy, hogy nem volt hová menekülnöm, mégsem fogok rabolni

Valahogy senki szívéhez sem tudok kötődni
Így például még ha el is jön a reggel, mikor többé már nem kelek föl...

Azért, hogy el ne áztassanak az égből hulló bánat könnyei
Kívánságaimat ebbe a szívbe

Ősi Eső…
Mindazonáltal az a nap még mindig nem homályosult el előttem
Mivel már nem kell sok, hogy megnyíljon az ajtó
Habár nem tudom megváltoztatni a külsőm, amilyennek születtem
-Itt az én változatlan büszkeségem-
Amíg biztosan el nem jön a holnap, hallgassunk el, imádkozzunk
Ölelj… ölelj…
Fölmelegedtem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése