2012. október 7., vasárnap

ScReW- Jukai ni Saku Ai

(Fák Tengerében Nyíló Szerelem)

Szerettem mosolyod, könnyeid, ez volt mindenem
Most már ki tudom mondani

A világ végéig, az óceán fenekéig, akár egy zátonyra futott süllyedő hajó
Az idő soha többé nem pereg tovább, érzéseim nem bontakoznak ki

Bal kezemből kihullik és szétszóródik, a haloványan megmaradt melegség

Lágyan sodródik céltalanul, átsiklik tenyeremen
Akár egy tehetetlen léggömb
Átadtalak az égnek, folytatom céltalan vándorlásom
Minden megtört

Senkinek sem mutattam meg őszinte könnyeim, mikor elárasztanak az emlékek

Elbűvölt az égből lehulló madár, mivel a te hátadon is szárnyak voltak

Hozzád éneklek, ki emlékeim közt ragyogtál
A búcsú dallamát dúdolva
Óhajokat és érzéseket küldve... csak még egy utolsó szót...
Még egyszer látni akarlak

Az igazság az, hogy mélyen benned szunnyadok

Egyszer majd szárnyra kelünk, teljesen elveszünk a fák tengerében
Egyszer majd szárnyra kelünk, összefutunk a fák tengerében, hol szerelem nyílik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése