2012. augusztus 6., hétfő

Sads - Boukyaku No Sora

(A Feledés Ege)

Száraz szél fúj, egyedül sétálok
Amíg el nem érem a feledés egét

Keresek egy nyomasztó és gyönyörű érzést
Mert nem tudom bukásom lábnyomait kitörölni
Keresek egy üres, fehér és csodálatos érzést
Csak ez a rapszódia a nyoma, merre időznek érzéseim

Mindig bezárkózom és azt mondom [Minden úgyis csak ismétlődik]
Őrzök szívemben egy emléket, mikor már az összes jég elolvadt

Ezért hallok a bársony ég alatt egy éneklő hangot
Kijátszva az értelmetlen depressziót, már hallom a hangomat

Ha hűvös eső esik, rágyújtok
Minden rendben lesz

Élni akarok tovább, de még mindig emlékszek
A törénet, amit még akkor írtak nekem, mikor rab voltam

Ezért hallok a bársony ég alatt egy éneklő hangot
Kijátszva az értelmetlen depressziót, már hallom a hangomat
A bársony égből, ami hiába forog, biztos vagyok, hogy egy hangot hallok
Azon a ragyogó és szomorú égen, hallom a hangot

Valaki azt mondta, hogy könnyebb feladni,
Azt gondoltam [Ez pontosan ellentéte annak, amit akarok]
Mindig zavartan mondogatom [Minden úgyis csak ismétlődik]
De még őrzök szívemben egy emléket, ami sose lesz teljes

Ezért hallok a bársony ég alatt egy éneklő hangot
Kijátszva az értelmetlen depressziót, már hallom a hangomat
A bársony égből, ami hiába forog, biztos vagyok, hogy egy hangot hallok
Azon a ragyogó és szomorú égen, hallom a hangot

HISZEK MAGAMBAN, BÍZOK MAGAMBAN, HISZEK AZ ÉLETBEN
Ezért hallok a bársony ég alatt egy éneklő hangot
Kijátszva az értelmetlen depressziót, már hallom a hangomat
A bársony égből, ami hiába forog, biztos vagyok, hogy egy hangot hallok
Azon a ragyogó és szomorú égen, hallom a hangot

Hallod a hangomat, mert én hallom a tiéd, hallom
Hallom a hangot még mindig
Száraz szél fúj, egyedül sétálok
Amíg el nem érem a feledés egét

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése