2012. július 10., kedd

A(ace) - Ouvertura


Az első harangszó elrejti sebeid,
A szenvedés mesél a végről.

Hogy elengedjük a szunnyadó szívet,
Hívjuk az ébredés idejét.

Csupán e szívemből szóló dallamot
Nem korlátozhatja senki.
Visszhangzik egy, még ismeretlen világ felé.

Tárd ki kék-fehér szárnyaid,
Szeljük át a könnyek óceánját.
Bárhol, világos utakon, együtt a fénnyel.
A végtelen szél visz hátán,
Az ismeretlen ég alatt.
Mert mutatni akarok neked egy édenkertet,
Hol minden bánat tovatűnt.
Szállj el
Ouvertura

Dobd el a megtört testet,
Gyülekezzetek e hang parancsnoksága alatt
Még most is, a kapu kitárul majd ah

Mosolygok ahogy te,
Keressük meg a nyugalom földjét.
Bárhol, a borús napokon,
Nyújtsd ki kezed a jövő felé.
Minden hazugság értelmét veszti,
Érzem ahogy eggyéolvad az ég.
Mert mutatni akarok neked egy
Áldásokkal lehullt édenkertet.
Szállj el
Ouvertura

Szállj el...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése