2012. június 19., kedd

A(ace) - Vanilla Sky


(Vanília égbolt)

A csendes előestén, mielőtt eltűnne a föld színéről, Delphi kiált
Ezen az éjjelen az imák többé nem érnek el az Istenekhez

Egy pillanatnyi szünet a kétségbeesésben
Egy ébredező hang vezetett, hogy kitárjam törött szárnyaim

Szállok a vanília égbolt felé, szerencsétlenségbe zuhanva
Most leszállok, fényt gyűjtök
Ezzel az áriával eldöntetett, hogy kitörök a mindennapok sötétségéből
Átszelve a szürkületet az arany hajóval
A káprázatos alkonyatot megcélozva
A végtelen égbolt felé, hol a Nap örökké világít

A tiltott kapu kinyitásának bűnéért
A nyomor tragédiája lezárul
Csak baljós előjeleket hagyva maga után

Mondd el utolsó imád

Imádkozik a vanília égbolthoz, a fényes mennyországon át
Az emberekért, mindenki saját gyengeségében

Tovább kutatunk, hogy megleljük a választ önmagunk számára
A jövő megrázkódtatásai nem félelmetesek
Elérjük miután majdnem belesüllyedünk a magányba

Ott van fent a fényes örökkévalóság

Szállok a vanília égbolt felé, szerencsétlenségbe zuhanva
Hogy ezt az utat járjam, a fénysugarat keresve
Itt az ideje, hogy felfedezzük
A túláradó remény darabkáit
Átszelve a szürkületet az arany hajóval
A káprázatos alkonyatot megcélozva
A végtelen égbolt felé, hol a Nap örökké világít

Szállok a vanília égbolt felé...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése