2012. június 22., péntek

A(ace) - Abyss


(Végtelen mélység)

Induljunk a sötét tenger legmélyére?
Egy még ismeretlen édenkert

Induljunk a mély tenger legmélyére?
Már kifáradtam a rohanásban

Ha te itt vagy
Semmitől sem félek

A sötétségbe, hol nem ragyog fény
Összefonódva lezuhanunk
Az Anyaföld ölelésében
Legmélyebb szerelem
Legmélyebb szerelem
Ott az örökkévalóság

Földreszállt angyalok
Hová mehetnének?

Egymással harcoló emberek
Semmit sem akarok látni

Ahhoz, hogy életben maradjak ezen az őrült földön
Túl gyenge és kedves voltam
Még ha ez a világ el is pusztult
Legmélyebb szerelem
Legmélyebb szerelem
Nem érem el e helyet

A sötétségbe, hol nem ragyog fény
Összefonódva lezuhanunk
Észrevétlenül, az idő elveszti jelentőségét
Ez a kéz...
Az a kéz...
Eggyé válnak...

A színbe, hol minden világra jött
Összeolvadva, lezuhanunk
Nevessünk együtt, az Anyaföldön
Legmélyebb szerelem
Legmélyebb szerelem
Ott az örökkévalóság

A(ace) - Devil's Voice


(Az ördög hangja)

Bolyongok a csendes éjszakában
Az utcákat megvilágítja a Hold különös fénye
Tüzes szemeimmel megcélozva

Te vagy a lakomám
Te vagy a lakomám

Mutatok egy titkos jelet
Érzem rajtad a tiltott bor illatát
Ébredj rá, áldozat vagy
Gyere közelebb, baby

Tehetetlenül egyre mélyebbre kerülök
Nem tudok megálljt parancsolni magamnak
Már nem kell sok, hogy megmásszam a 13. emeletet
...Miért én?

Az ördög édes hangja kiált, kiált
Csábít a vérontás világába
Durva erőszak, megöl, megöl
Ítéletre kárhoztatva
Szabadíts fel

Senki sem mondja meg ki vagyok
A bölcsességnek nincsenek szavai
Mindent az ártatlan elme irányít
Gyere közelebb, baby

Tehetetlenül egyre mélyebbre kerülök
Nem tudok megálljt parancsolni magamnak
A 22-es csapdájában vagyok, nincs semmi más, csak kétségbeesés

Az ördög édes hangja kiált, kiált
A vég földjére vezet
Üdv gyötrelem
Csókolj meg, csókolj meg
A sötétségbe zuhanok
Szabadíts fel

Az ördög édes hangja kiált, kiált
Csábít a vérontás világába
Durva erőszak, megöl, megöl
Ítéletre kárhoztatva
Szabadíts fel
Szabadíts fel

Őrület

2012. június 21., csütörtök

Breakerz - Fake Love

(Hamis Szerelem)

Szegezz le fagyos tekinteteddel
Csókolj vörös rúzsoddal
Ha ez nálad van
Panasz nélkül követlek bárhová

Csókolj, hozd ki belőlem a mocskot
Ölj meg, marj a vállamba

WOW WOW WOW YEAH YEAH YEAH
Ölelj, ahogy kedved tartja
WOW WOW WOW YEAH YEAH YEAH
Még csak önző sem leszek
WOW WOW WOW YEAH YEAH YEAH
Csak egyetlen kívánságom van
Olykor-olykor mondd, hogy szeretsz

Nem szoktunk randevúzni
De nem zavar, amíg együtt vagyunk
Tudom, hogy elfoglalt vagy,
De nem kaphatnék csak 2 órát?

Csókolj, karmolj hevesebben
Ölj meg, fojts meg

WOW WOW WOW YEAH YEAH YEAH
Éjszakánként képtelen vagyok egyedül elaludni
WOW WOW WOW YEAH YEAH YEAH
Szeretnék a közeledben lenni
WOW WOW WOW YEAH YEAH YEAH
Nem fogok ilyeneket mondani
De olykor-olykor mondd, hogy szeretsz

WOW WOW WOW YEAH YEAH YEAH
Ölelj, ahogy kedved tartja
WOW WOW WOW YEAH YEAH YEAH
Még csak önző sem leszek
WOW WOW WOW YEAH YEAH YEAH
Csak egyetlen kívánságom van
Olykor-olykor mondd, hogy szeretsz
Mondd még egyszer, hogy szeretsz
Azt sem bánom, ha ez csak egy hazugság, mondd hogy szeretsz

Scandal - Harukaze

(Tavaszi szellő)


Mielőtt végleg elmennél messzire, a ki nem mondott dolgokon tűnődöm
Ma ismét halvány fájdalmat érzek mellkasomban, a nevetéssel töltött idők után

A tavaszi szellő belesűvít az éjszakába
"Nem akarlak elhagyni" ilyesmire gondoltam
De nem tudnék ilyen fölösleges dolgokat mondani
"Holnap találkozunk" mondjuk búcsúzásként
Egyedül sétálok a fasorok alatt
És egyszer csak felidézem álmaim maradványait

A táncoló virágszirmok repdesve átcsusszannak szívem repedésein
Minden amit tehetek, hogy szembenézek az érzéseimmel,
Nem törődve azzal milyen fájdalom mar szívembe újfent
Fel fogom fedezni mi van a csukott ajtón túl

Mi ketten teljes mértékben egymás ellentétei vagyunk
De mióta is vagyunk együtt?
Az idő múlásával egyre több lett közöttünk a hasonlóság
De az igazság az, hogy inkább csak egymást utánoztuk

Azon az éjjelen mikor sírtál, én törölte le könnyeid
Röviden egymásra biccentve
Tudomásul vesszük a menekülő jövőt
Elmerengve változatlanságodon
Úgy döntöttem hátrahagyom emlékeimet
Sajnálom, én megyek előre

A táncoló virágszirmok imbolyognak
Akárcsak imbolygó szívem, így nem fogom elfeledni
Tavaszi szellő hordozza álmaim és kívánságaim
Elindulok sétálni - hé, emeld föl a fejed
Így ismét képes leszek nevetni melletted

Senki sem erősebb nálad
A magány bizonytalan
Én így érzek


A táncoló virágszirmok repdesve átcsusszannak szívem repedésein
Minden amit tehetek, hogy szembenézek az érzéseimmel,
Nem törődve azzal milyen fájdalom mar szívembe újfent

Tavaszi szellő hordozza álmaim és kívánságaim
Elindulok sétálni
A jövő, amiben hittünk még csak most kezdődik

2012. június 19., kedd

A(ace) - Mirror of Terror


(A rettegés tükre)

Fekete és Fehér
Remény és Kapzsiság
Igazság és Hazugság
Szerelem és Gyűlölet

Szereted és szereted önmagad
Próbálsz szeretni engem, önmagad szeretve
Ezzel végül mindenki megelégszik
Egy sajátomat idéző arc nevet a tükörben

A rettegés tükre
Közeledem, míg te egyre távolodsz
Miért?
Megőrülök
Miért születtem erre az őrült világra?
A másik, bebörtönzött énem
Mindent lerombol gyengéd suttogásával

Az éjjel hátborzongató
A szerelmes szavak, miket veled váltottam eltűnnek
Az leplezett gyanúnak nevezett őrület alatt
A tükörben egy sajátomat idéző démon arca

A rettegés tükre
Mikor figyellek, lesütöd szemeid
Miért?
Szemeid
Bár elérnél ha kinyújtanád kezeid
A másik, bebörtönzött énem
Egy más világra hív

A rettegés tükre
Az eltűni látszó álom
Kitárom karom, hogy megragadjam
Megőrülök
Bár tudtam, hogy ha megérintem visszatérhetek
A másik, bebörtönzött énem
Mindent lerombol gyengéd suttogásával

Miért szeretsz engem?

A(ace) - Vanilla Sky


(Vanília égbolt)

A csendes előestén, mielőtt eltűnne a föld színéről, Delphi kiált
Ezen az éjjelen az imák többé nem érnek el az Istenekhez

Egy pillanatnyi szünet a kétségbeesésben
Egy ébredező hang vezetett, hogy kitárjam törött szárnyaim

Szállok a vanília égbolt felé, szerencsétlenségbe zuhanva
Most leszállok, fényt gyűjtök
Ezzel az áriával eldöntetett, hogy kitörök a mindennapok sötétségéből
Átszelve a szürkületet az arany hajóval
A káprázatos alkonyatot megcélozva
A végtelen égbolt felé, hol a Nap örökké világít

A tiltott kapu kinyitásának bűnéért
A nyomor tragédiája lezárul
Csak baljós előjeleket hagyva maga után

Mondd el utolsó imád

Imádkozik a vanília égbolthoz, a fényes mennyországon át
Az emberekért, mindenki saját gyengeségében

Tovább kutatunk, hogy megleljük a választ önmagunk számára
A jövő megrázkódtatásai nem félelmetesek
Elérjük miután majdnem belesüllyedünk a magányba

Ott van fent a fényes örökkévalóság

Szállok a vanília égbolt felé, szerencsétlenségbe zuhanva
Hogy ezt az utat járjam, a fénysugarat keresve
Itt az ideje, hogy felfedezzük
A túláradó remény darabkáit
Átszelve a szürkületet az arany hajóval
A káprázatos alkonyatot megcélozva
A végtelen égbolt felé, hol a Nap örökké világít

Szállok a vanília égbolt felé...

A(ace) - Sakura

(Cseresznyevirág)

Egy éjjel, mikor lebegnek és táncolnak a cseresznyevirágok
Karomban tartalak
Meg akarom állítani az időt
Örökre

Sötétség, sötétség, sötétség
Semmit sem látok
Kezedre bízom magam
Mintha a világ darabokra hullna

Nem várva a tavaszt
Életed visszaszámlálása elindul
Az általam festett jövő és álom szertefoszlott
Akár egy szappanbuborék

Egy éjjel, mikor lebegnek és táncolnak a cseresznyevirágok
Karomban tartalak
Meg akarom állítani az időt
Fehér, akár hangod, mely hiányzik
E gyönyörű tájról
Nem elég, hogy karjaimban tartalak

Emlékeim csábításában
Az idő elveszti jelentőségét
Még ha ezer éve is történt
Tovább akarok álmodni veled

(Ha nem ébredsz fel holnap
Remélem én sem ébredek fel)
Együtt, túlcsorduló könnyekkel
Lehunyom szemeim

A cseresznyevirágok tánca véget ér, mielőtt bárki is észrevenné
Az évszakok tudatlanul tovább váltakoznak
Fehér, akár megszűnő lélegzeted
E szép világon
Szerettelek

A(ace) - Koukyoushi FREEDOM Etanchou

(Szimfonikus költemény Szabadság a-moll-ban)

Berlin égő falai, a szétporladt szenvedés erődje
E világ egy végtelen dallam ölelésében
Egy jelzőfény felvillan a vágyott szabadságért
A pillanat, mikor mindent eldobsz és talpra állsz még egyszer utoljára
Üdvözíts...(Üdvözíts...)
Üdvözíts...(Üdvözíts...)

Egy gyermek sírását hallva,
Megkérdőjelezed miért is jöttél a világra
Egy sírás, mintha kinyújtanád kezed az elérhetetlen kék ég felé
Egy szüntelenül bolyongó talány és a válasz, mivel sosem találkozom
(Itt van születésed előtt, eltűnik mikor világra jössz)
Üdvözíts...(Üdvözíts...)
Szent

'Lady Freedom'
Napok ezrei, miket darabokra téptem veled
Ki útját keresi, ma is bolyongásra van ítélve
Látni akarlak, látni akarlak
Az elérhetetlen remény egyre erősödik
Illúziómba festett alak, kit még sosem láttam
Őrülten vigyorog

Az idő urai rövid víziót látnak
Csatlakozz és kövesd a hanyatlás baljós előjeleit
Kapaszkodj mindenbe, bármibe, anélkül, hogy valami is beteljesülne
Lecserélve mindenre, amiért kiáltasz
(Szabadságra vágyom)
Üdvözíts...(Üdvözíts...)
Szent

'Lady Freedom'
A napok ezrei mikor te adtál erőt
Mindenki, aki az értelmetlen harcot ismételgeti,
Kénytelen a remegő történelem táncát járni nyomorúságért küzdve
Semmi, csupán a fivérek vére és a holttestek fejei
Te nem vagy ott?

'Lady Freedom'
Ha te vagy az ég komor sötétsége,
Át akarok változni és madárként dalolni,
Figyelmeztetve a reggel közeledtére
Akárhol, akárhol, míg elér a fényzápor
Ha láthatnálak még egyszer egy napon,
Temessük el e kezdetet elvesztegetett időnkkel

Egy végtelen utazás közepette, egy legyőzött katona álma
A pillanat mikor lehunyom szemeim és türelmetlenül várom a végső csend érkezését
Akkor nevemen szólítasz és gyengéden arcon csókolsz
Ah, a halhatatlanná válás szabadsága
Megfogadtam, hogy nem hagyom el
Szabadíts fel

2012. június 17., vasárnap

ScReW - Kairos

(A megfelelő pillanat)


A sebesen múló idő hangja
Monokrómmá változtatja a múltat.
Mit gondolsz, születésedtől fogva a halál terhét cipelve,
Képes leszel folytatni?


A holnap továbbra sem vár, s csak fájdalmat hagyva maga után 
A mai nap is végéhez ér
A kék tenger kék marad, akkor is ha
Elsöpör egy borús jövő, 
Egy nap majd megszületik a jelen által vezérelt egyidejűség


Ha fájdalom gyötör és szenvedésem örömöd,
Úgy is jó, de én csupán normális életre vágyom...
Ah, badarságokat beszélek?


Képtelen vagyok bármiben is hinni, a megszépített hazugságokban,
A mesterkélt szerelemben, de mivel a napfényes ég még mindig kék és
Kitartóan ragyog ma is, egy nap felülkerekedek
A katasztrófa egyre halványuló emlékein.


Minden arra rendeltetett, hogy egy napon semmivé legyen
Hamuvá leszek és eggyé válok a földdel.
Faji egyenlőség


A holnap továbbra sem vár, s csak fájdalmat hagyva maga után 
A mai nap is végéhez ér.
A kék tenger kék marad, akkor is ha
Elsöpör egy borús jövő, 
Egy nap majd megszületik a jelen által vezérelt egyidejűség

A(ace) - Masquerade


(Álarcosbál)

A borostyánszín Hold megvilágítja sziluetted
Ezüst hajdíszek, lenszínű ruha
Ma éjjel a csillagok ünnepe siet át a homokos tengerparton
Kinyitottam az ajtót fehér kesztyűs kezemmel

A fényben egybefonódva
Kettesben, ne engedd el kezem
Ha kicsit közelebb húzódsz
Megremegő testek, megremegő szívek
Mert senki sem állíthat meg ma éjjel

Veled...

Táncoló, táncoló, táncoló álarcosbál
Rejtsd el a törött óra mutatóit
Csak egy éjszaka, egy örökkévaló történet
Csak még egy kicsit
Még egy kicsit tovább
Álomba süllyedve, egy éjen át

Morajló hullámok távoli zaja
Vízpermet kvartettje
(Bár nincs semmim, kincseket adok neked)
A szívem kagylójában összegyűlt vallomásokat
Elmossa a hullámok hangja, elvesznek

Közös nyelv nélkül is
Egymásra találtunk és mindent megkaptunk
Mikor visszhangzik az éjfélt ütő óra hangja
Sorsunk megpecsételődik, nem lesz második találkozás

Még...

Ölelj, ölelj, ölelj álarcosbál
Rejtsd el a szökni akró gyöngyház könnycseppet
Csak egy éjjel, hazugságok ezreivel szépítve
Ha nem mehetek vissza
Ha nem térhetek vissza
Míg szappanbuborékká nem válok. egy éjen át

Veled...

Táncoló, táncoló, táncoló álarcosbál
Rejtsd el a törött óra mutatóit
Csak egy éjszaka, egy örökkévaló történet
Az egészet felhajtottam, oly hosszú

A zaj gyre hangosabb a lépcsőházban
Lesimítod hosszú, zilált hajad
A történet, mi nem válik valóra holnap
Mert emlékezni fogok
Mert nem feledem el
Míg szappanbuborékká nem válok, egy éjen át

A(ace) - Black Butterfly

(Fekete Pillangó)

Álmodom
Kitárom karjaim és szárnyalok
Egy sűrű, mozdulatlan erdőben,
Hol nem várod csúszómászó, mérges rovarok seregét.

Egy megsebzett test
(Testem sebekkel teli?)
Mikor ébren vagyok

Szárnyalhatunk, akár egy Fekete Pillangó
A sötétség ölelésében újjászülethetünk
Kitárva vég nélkül foszló szárnyainkat,
Fessük feketére a világot.

Bőröd színe
Szépség és a szörnyeteg
Tabu és erkölcsök
(Bábel tornya versenyez vele?)

Minden értelmetlen, ha még a fény sem ragyog

Egy szabad ég felé, mennyország vagy Föld nélkül,
Az élet pora szétszóródik,
Feketére festve a világot.

Szárnyalhatunk, akár egy Fekete Pillangó
Elnyelve minden színt, hogy ne féljünk az árnyaktól.
Átugorva a legmagasabb téglafalat,
Felmászunk a pókháló létrán és megszökünk.
Hogy életben maradj és túléld hátralévő életed,
Hagyd el a reményekkel teli holnapot
És fesd az egészet feketére
Fesd a világot a feketénél is sötétebbre.

ScReW - Self-Injurious


(Önveszélyes)

Veszélyes
Egy holnap, miben hinni akarok
Utánad vágyódó szívem megállás nélkül tombol
Most emlékeim rólad, ki nem vagy itt,
Szüntelenül áradnak.
Veszélyes
Egy szerelem, miben hinni akarok
E vágyakozó, nyugtalan érzelmek
Irgalom, ma egy nem létező jövőért

Nap nap után
Árnyékot vetek, ziháló sóhajaim
Még egyszer
Vágyom e finom láz érintésére

Gondolataim gyötörnek, céljaim apró darabokká hulltak szét
Ha sorsunk, hogy megszületünk és semmivé leszünk, ha így menek a dolgok,
A számtalan emlék és cél, mi túl soká tartó szerelmünket táplálta,
Csak halovány szívdobbanás volt, melyet hibásan kihűltnek véltünk.

Nap nap után
Árnyékot vetek, ziháló sóhajaim
Körülfon a finom láz...

"Visszatérek önmagamhoz"

Saját képem látomása gyötör,
Homályban bolyongok a halál tengerében
A kötelező eszméket elvető szívem menthetetlen,
A számtalan emlék és cél, mi túl soká tartó szerelmünket táplálta,
A szétporladó jelen végéhez ér...kívánságom nem válik valóra.

Nap nap után
Árnyékot vetek, ziháló sóhajaim
Még egyszer
Vágyom, hogy e szemek fogságába essek.

"Visszatérek önmagamhoz"

Gondolataim gyötörnek, céljaim apró darabokká hulltak szét
Ha sorsunk, hogy megszületünk és semmivé leszünk, ha így menek a dolgok,
Sorsszerű volt találkozásunk?

Még mindig saját képem látomása gyötör...
Szívem menthetetlen, a számtalan emlék...a szétporladó jelen végéhez ér,
Kívánságom nem válik valóra.

2012. június 8., péntek

Screw - Setsuna no Koku

(Adott pillanat)

Körös-körül az általad oly nagyon gyűlölt homály
Valamiért úgy érzem fájdalmas lenne, ha ismét találkoznánk
Mondd, hogy ez nem igaz...

Mikor lehunyom szemeim még most is előttem lebeg mosolyod, mely többé már nem tér vissza
Nem térhetünk vissza a múltba, s ha már nem is vagy itt, engedd, hogy hozzád énekeljek

S bár mindig sikerült rászedned az ügyes kis trükkjeiddel
Mivel szeretem derült, mosolygós arcod
Képtelen vagyok búcsút mondani...

Bocsásd meg szívtelenségem, amiért az adott pillanatban semmit nem tudtam észrevenni
Az utoljára látott napfelkeltét, a napokat, mikor hajnalig nevettünk, nem feledem

A hirtelen elválás során
Hátra maradt szívdobbanásokat
Engedd hallanom...

Mikor lehunyom szemeim még most is előttem lebeg mosolyod, mely többé már nem tér vissza
Nem térhetünk vissza a múltba, s ha már nem is vagy itt, engedd, hogy hozzád énekeljek