2012. április 14., szombat

HIZAKI Grace Project - Philosopher


A távoli álomban a szeretetről, látok egy képet rólad
Követnem kéne a lágy fényt, ami megvilágítja az utam.

Szakító szomorúság.
Súlyos könnyek.
Én csak a tragédiám vagyok.
DNS jel.
Kísértetek.
A címernek volt faragva.

Hiszem, hogy a sorsom elvezetett valahova,
A helyre, ahol az ég könnyeket hullajt és sóhajt.

Ahol a lelkek bolyongva sodródnak a Földön keresztül.

Szakító szomorúság.
Súlyos könnyek.
Én csak a tragédiám vagyok.
DNS jel.
Kísértetek.
A címernek volt faragva.

Azt mondják nekem, hogy ez az igazság vége,
hogy sosem fogom elérni a szívem mélyén rekedt álmaimat.

Szakító szomorúság.
Súlyos könnyek.
Én csak a tragédiám vagyok.
DNS jel.
Kísértetek.
A címernek volt faragva.

Hiszem, hogy a sorsom elvezetett valahova,
A helyre, ahol ölelek, a magánytól megrémítetten, mint a törékeny szerelmem.

Örvénylő fények közt kimentem, hogy találkozzam a végemmel.
Korlátlan, titokzatos, faragott címer.

A történet a kínzó szomorúságról,
A függöny most lehullik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése