2012. április 30., hétfő

X-Japan - I.V.


A tűk átszúrják a bőröm
Elmondom neked, hogy milyen érzés
Az élet csak a megtévesztésről szól?

Kérlek, ne légy egy tündérmese része
Hiszen még olyan fiatal vagy, a sajátodhoz
Elcseréljem az éltető lélegzetet a szabadságért?

(Az esőben) Téged hívlak kedves
(Hogy megtaláljam az utat) Nem látsz engem, hogy itt állok?
(Érezd a fájdalmam) Az élet a félelemtől vérzik
(Hogy megtalálja az útját) Átadom a vénáimból

A tűk átszúrják a bőröm
Nem félek ettől a kibaszott élettől

Soha nem jelentette, hogy nem tudok várni
Azt mondják, elvisz valahova
Hadd nyeljem el a hitet az injekcióval
Az élet jobb, ha átfut a fejemen szerelmem

Már játszottam ezzel a játékkal előtte, hogy megtaláljam az igazi énem!
Elvesztem belül

(Az esőben) Téged hívlak kedves
(Hogy megtaláljam az utat) Nem látsz engem, hogy itt állok?
(Érezd a fájdalmam) Az élet a félelemtől vérzik
(Hogy megtalálja az útját) Átadom a vénáimból

Érzem a fájdalmam
Érzed hol volt?
Le tudod vetkőzni a múltját a világnak?
Mikor az élet szomorú része van?
Nem lehet beállítani az árnyak fakulását,
Örökre elhalványul

Téged hívlak kedves
Nem látsz engem, hogy itt állok?
Az élet a félelemtől vérzik
Átadom a vénáimból

(Az esőben) Téged hívlak kedves
(Hogy megtaláljam az utat) Nem látsz engem, hogy itt állok?
(Érezd a fájdalmam) Az élet a félelemtől vérzik
(Hogy megtalálja az útját) Átadom a vénáimból

2012. április 20., péntek

A (Ace) - Night of the Knights

(A lovagok éjjele)

Nem tudtalak megvédeni gyengeségem miatt.
Többé senkit sem veszítek el.
A holtak lelkeit bűn és megtorlás terheli.
Előtte elviszem szíved.

Senki sem öli meg lelkem,
Szíved kardja nélkül.
Szerelmet találni, hol szerelem van.
Csak Isten tudja.

Egy éjjel, mikor szenvedés irányítja a sötétséget.
Esküszöm, mindenkinél erősebb leszek.
Túl késő? Vagy nincs túl késő?
Nem érdekel, ha például
Eldobom egész életem,
Hogy csupán egy dologban higgyek.
Lenni vagy nem lenni
Csók...
Még ha e test össze is törik,
Ha a te mosolyod az egyetlen e világon.

Tovább fohászkodó emberek,
Kik nem tudnak az
E világon hátrahagyott erkölcstelenségről.

Senki sem öli meg lelkem,
Szíved kardja nélkül.
Szerelmet találni, hol szerelem van.
Csak Isten tudja.

A múló napok Isten pillantásai,
A vízben tükröződő jövő
Túl késő? Vagy nincs túl késő?
Nem baj ha a világ ellenségévé válsz,
Hogy csupán egy dologban higgy
Minden erőddel.

Mintha felnéznék egy hideg börtöncella egére,
A falak magasan és messze emelkednek.


Egy éjjel, mikor szenvedés irányítja a sötétséget.
Esküszöm, mindenkinél erősebb leszek.
Túl késő? Vagy nincs túl késő?
Nem érdekel, ha például
Eldobom egész életem,
Hogy csupán egy dologban higgyek.
Lenni vagy nem lenni
Csók...
Még ha e test össze is törik,
Ha a te mosolyod az egyetlen e világon.

2012. április 19., csütörtök

Kokia - Utau Hito


Az éneklés az élet, a lélek szállítja,
Ez az oka, hogy megkaptam ezt a hangot és minden mást.

Mindenkinek megvan a szerepe és azért születtünk, hogy teljesítsük.
Élni fogok, hogy megmutassam, milyen keményen dolgozom valaki kedvéért.

Miért ilyen drága az élet?
Ez az ami azt jelenti, hogy élni?

Nem számít milyen kicsi a virág, ez megnyugtatja valaki lelkét egyszer,
Elfeledteti az ijesztő dolgokat.

Így virágozva tartják az emberek szívében,
Azért fogok élni, hogy szétszórjam a magokat,
Még ha nem is tudom, milyen virágok lesznek, mikor virágoznak.

Éneklek most, mert hiszem, hogy hangom majd kapcsolódik valakivel

Mindenkinek megvan a szerepe, itt vagyunk valakiért.

Miért ilyen drága az élet?
Ez az ami azt jelenti, hogy élni?

2012. április 14., szombat

HIZAKI Grace Project - Philosopher


A távoli álomban a szeretetről, látok egy képet rólad
Követnem kéne a lágy fényt, ami megvilágítja az utam.

Szakító szomorúság.
Súlyos könnyek.
Én csak a tragédiám vagyok.
DNS jel.
Kísértetek.
A címernek volt faragva.

Hiszem, hogy a sorsom elvezetett valahova,
A helyre, ahol az ég könnyeket hullajt és sóhajt.

Ahol a lelkek bolyongva sodródnak a Földön keresztül.

Szakító szomorúság.
Súlyos könnyek.
Én csak a tragédiám vagyok.
DNS jel.
Kísértetek.
A címernek volt faragva.

Azt mondják nekem, hogy ez az igazság vége,
hogy sosem fogom elérni a szívem mélyén rekedt álmaimat.

Szakító szomorúság.
Súlyos könnyek.
Én csak a tragédiám vagyok.
DNS jel.
Kísértetek.
A címernek volt faragva.

Hiszem, hogy a sorsom elvezetett valahova,
A helyre, ahol ölelek, a magánytól megrémítetten, mint a törékeny szerelmem.

Örvénylő fények közt kimentem, hogy találkozzam a végemmel.
Korlátlan, titokzatos, faragott címer.

A történet a kínzó szomorúságról,
A függöny most lehullik.


2012. április 13., péntek

A(ace) - God Child

Teljesen egyedül a sötétben...
Zuhanok a végtelen világ felé.
Szólítom az Urat, hogy megtudjam születésem okát.

Nem akarom látni az őrületet.
Nem akarok sírni semmiért.
Csak hadd legyek veled, könyörgöm...

Mondd, miért nincs örökkévalóság?
Minden távozni akar,
Az éjen át, mély bánat áradt szét bennem.

Miért születtél meg?
Miért kopik el a sors?
Ebben az örvénylő vágyban, csak egy igaz
Mindent megkapunk,
És elvesztünk dolgokat.

Elfutok magam elől,
Járom a más által kitaposott utat.
Csak aznap, mikor még te is hátat fordítottál nekem.

Nem akarom látni a valóságot,
Nem akarok sírni végzetem miatt.
Elmém örökre befagyasztom.

Mondd, miért nincs örökkévalóság?
Az élet közelít nap nap után,
Mintha elérhetném a mennyország kapuját.

A szerelemért élni,
Jobb a szerelemért zuhanni.
Nem számít ha a sötét pokol legmélyére zuhanok.
Keresem a fényt, mi maradt.

Nem akarok egyedül lenni,
Az idő túl gyorsan forgó kerekei között.
Távoli hangom tovább kiált, eltörölve az örvényt.
Nem sokkal ezelőtt felemelkedsz a magas égbe,
Mindkét karod kinyújtva,
Hogy beleolvadj a végtelen kékségbe.
Az idő megállt.

Sadie - 声 (Koe)


Hang

Mielőtt tudtam volna, napról napra rátok gondoltam.
Sok alkalom volt, mikor csak el akartam futni, vagy elmenekülni,de ti mindig ott voltatok, hogy megmentsetek.
Ha nem lett volna ez nekem, nem lennék ma az, aki vagyok.
Imádkoztam újra és újra mikor együtt voltunk, hogy folytatódjon.
Talán túlzás lehet, ám nagyon át akartam adni ezt nektek.
A hangom.

Sírni akarok a kedveseimért.
Még ha könnyeket is ejtettem néha, szeretném, hogy ez a hang elérjen titeket.
Sírni fogtok az álmaitokért.
Rendben van, ha az összes gyengeséget, amit érzünk, beletegyük e dalba.

Egy nap úgy éreztem, hogy énekelni akarok valakinek.
Rájöttem, hogy hány hozzám hasonló képes volt ösztönözni másokat.
Két dolog van az emlékezetembe vésve, mikor a színpadon állok.
Köszönöm, hogy lehetővé teszitek számomra, hogy itt legyek. Köszönöm, hogy mellettem álltok.
Talán nem illik hozzám, hogy ilyesmit mondjak,
de nagyon hálás vagyok, hogy láthatlak titeket. Nagyon hálás.

Sírni akarok a kedveseimért.
Még ha csak törött szavak is ezek, azt szeretném, hogy oltalmazzon titeket ez a hang, ami él
Sírni fogtok az álmaitokért.
Még ha egy elérhetetlen ötletnek is tűnik, hadd halljam, mikor ragyog.

Túlélni minden nap nehéz, ám mindenkinél van egy idő, mikor elkeseredetten küzdenek a folytatásért.
Én ugyan az vagyok, sok dolog van, amiket nem lehet megoldani egyedül.
Ha eljön az idő, hogy könnyeket hullajtasz a megbocsájtásért, vagy nem tudod tovább tartani a haragod, amit érzel, ha képes vagy nevetni egy kicsit, ha önmagad tudsz lenni ebben a világban, akkor ez az, ahol lenned kell.
Igen, ide tartozol.

Sírni akarok a kedveseimért.
Mindig megosztottátok velem a bátorságotok, és nem fogom elengedni a kezetek még.
Sírni fogtok az álmaitokért.
Veletek fogok sétálni a jövőbe, amit nem láttatok az álmaitokban.

Soha nem vagy egyedül, mindig mellettem leszel és én mindig melletted leszek.
Nem számít, milyen messze vagyunk egymástól, a szíved hangja mindig visszhangzik, hallom.
Sosem éreztem így egészen mostanáig. Végre megtaláltam, amit kerestem.
Nem akarom, hogy elfelejtsd, azt akarom, hogy mindig emlékezz. Hol vagy most, hol vagy ebben a pillanatban, és a holnapot majd együtt látjuk, nevetünk holnap, haladunk holnap.
Élni fogunk holnap.


Uverworld - 7th Trigger

Ravasz

Ah, arcátlan akár ezek a városok és emberek,
Saját magam is szégyellem, amiért igyekszem beilleszkedni.
Tekintetem elfordítom a folyó áramlatáról,
De nem hullatok könnyeket, hogy olyan legyek, mint ők.

De ha ez még csak egy pillanat is,
Oh...nem fog változni.
Anti...végzet, tűz! Ragyogjon álmunk!
Utópiánk végre eljött.
Oh...megértem, hogy ilyesmi nem válhat valóra.
Mi van az elhatározás ravaszánál?
A legjobbat hozod ki életedből?
Kiáltsd, hogy kell élni, mintha nem tudnánk.

Mindegy mennyit eszem, nem fogok elhízni,
Azt mondtad "Ez a világ igazságtalan, igazam van?"
Még ha fel is tudnék sétálni a csúcsra, változna valami?
De ha belsődre kéne mutatnom,
Egy nyilvános vita során, nem lennék elég elszánt.

Ha...én nem fogok, anti...végzet
Nem fogok megállni, hogy lábaid előtt sírjak.
Te jössz...oh, éljen
Ha nem, majd kibírok mindent egyedül.
Kiálts bosszúságot, reményt, igazságtalanságot
Az elhatározás puskacsövének.

Itt az idő

Ellenkezésképp fuss, akár az óra, amilyen gyorsan csak tudsz
És ne fordulj vissza.
Itt az idő
Add fel, a kockázat végtelen kalandjait.
Ne légy szégyenlős, törd meg a csodavilágot!
Most rajtam a sor, hogy döntsek a következő lépésről,
Add fel a végtelent.

Az örökkévalóság ezen pillanata oh...tetszik
Nem csak ezek az értékek...hát nem szuper ez a világ?
Az örökkévalóság ezen pillanata oh...az eldöntetlen jövő karjaiba vágyom.
Például, ez az egyszerű pillanat sosem számítana.
Ezzel az elhatározással képes leszek kimondani álmaim és elmém egyedül.
Csak annyira amennyit érnek oh...tetszik.
Nem annyira, mint a kétséges évszakok, miket elvágnék amennyire lehet.

Ha dönteni készülsz, akkor gyerünk!!

Oh...még ha te is vagy, itt végzed?
Így rád bízom.
Magamat választom, mindet választom.
Amennyire az elhatározás, mi átdöf és elpusztít mindent.
A dicsőség ravaszát fogom meghúzni, most egyedül.


Ellenkezésképp fuss, akár az óra, amilyen gyorsan csak tudsz
És ne fordulj vissza.
Itt az idő
Add fel, a kockázat végtelen kalandjait.
Ne légy szégyenlős, törd meg a csodavilágot!
Most rajtam a sor, hogy döntsek a következő lépésről,
Add fel a végtelent.

Itt az idő

Screw - L'Oiseau Bleu

(A Kék Madár)

A magányt ízlelve behúzódok egy kagylóhéjba
A fagyos éj által körülölelt Hold már...

Habár, a Paradicsom is kegyetlenséggel fertőzve teremtetett
Hol ez a hely?

Mikor lehunyom szemeim, látom magam előtt arcod
Tétova Kék Madár
Még a leghosszabb éj is véget ér egyszer
Mikor lehunyom szemeim, látom magam előtt arcod
Remélem megtalál
A felhős napok mindig kedvem szegik

Szelíden, közeledik
Szelíden, tovaszáll
Miért?
Még mindig képtelenek vagyunk megérteni egymást...

Árulástól viruló szív, nyomasztó paranoia
Köpd ki vétkeid s hazugságaid
Habár, a Paradicsom is kegyetlenséggel fertőzve teremtetett
Hol ez a hely?

Mikor lehunyom szemeim, látom magam előtt arcod
Tétova Kék Madár
Még a leghosszabb éj is véget ér egyszer
Mikor lehunyom szemeim, látom magam előtt arcod
Nem találkozhattunk azóta a nap óta
Még a leghosszabb éj is véget ér egyszer
Mikor lehunyom szemeim, látom magam előtt arcod
Remélem megtalál
A felhős napok mindig kedvem szegik

A címről: azoknak, akik esetleg nem tudnák a boldogság Kék Madaráról van szó, ami mindig velünk van, ha szeretjük egymást, de elrepül, ha bántjuk egymást. Maurice Maetelinck meséje, érdemes elolvasni. ^^

Screw - Brainstorm

Végtelen sötétség
Egy örvénylő fekete lyuk
Vágd át s emelkedj fölül időn és téren
Feszegesd a határt
S elméd megbomlik
Álmok, jövő, minden
Születéskor mindent nulláról kell kezdenünk
A holnap korai ragyogása átjárja szívem

Ezen mogorva arckifejezés ellenére, keményebben kutatsz, mint bárki más
Kapd föl ezt a rózsaszín szellőt, s rejtsd el mögé azt a szokásod, hogy feladod a dolgokat

Mennyi minden van, mit csak fájdalom közepette tudunk érzékelni, miközben keserűség marcangol

Végtelen sötétség
Egy örvénylő fekete lyuk
Vágd át s emelkedj fölül időn és téren
Feszegesd a határt
S elméd megbomlik
Álmok, jövő, minden
Születéskor mindent nulláról kell kezdenünk
A holnap korai ragyogása átjárja szívem

Nem számít miféle sebhelyeket rejtegetünk
Ha szeretni vágyunk, számolnunk kell azzal, hogy közben megsérülünk
E szerelem mit érzek, minél jobban vágyom rá, annál inkább eltávolodik

Mennyi minden van, mit csak fájdalom közepette tudunk érzékelni, miközben keserűség marcangol
De most, hogy tudjuk mit jelent a bosszúság, képesek vagyunk talpra állni

Annyi mindent elvesztettünk
S annyiszor sérültünk már meg
De egy nap majd találunk egy helyet
Küzdj a végsőkig
S elméd megbomlik
Álmok, jövő, minden
Születéskor mindent nulláról kell kezdenünk
A holnap korai ragyogása átjárja szívem

A te elkezdetlen...
Számtalanszor megtört dallamod az érthetetlenségig eltorzult
Esetlen, ostoba, önző, tiszta dallam
Engedd hallanom


A címről: a Brainstorm egy kifejezés, valami olyasmit jelent, hogy elmezavar, a dalszövegben lefordítottam, mert nem tudtam volna szépen megfogalmazni az eredeti kifejezés segítségével, de a címet inkább nem fordítom le. ^^

2012. április 7., szombat

Screw - Ruin and Dread

(Pusztulás és rettegés)

Mindenki sírjon fel örömében születése napján,
Lelkek, melyek megfogantak és életet adtak egy kétségbeesésnek nevezett küldetésnek.

Az emberek szíve már régen elveszett, és még lélegezni is nehéz,
Szeretni valakit lenézve őt, a kigúnyolt gyengébbet.

A metsző, gúnyos szavak fájdalmasak,
Nézd, mielőtt észbe kapnál a fogak már csuklódba mélyednek és felfalnak.

Keresem önmagam,
A kapzsi emberek céltalan élete és halála
Irracionális és tragikus láncreakció.

Bár mindenki korlátlan szabadság után vágyakozik,
Megriadnak a magánynak nevezett szorongástól,
És más embereken kezdenek élősködni.

Ki akarom nyújtani karom...de én vagyok az, ki ezt kerülöm,
Nézd, mielőtt észbe kapnál, már részeg vagy az önmarcangolástól és bánattól.


Keresem önmagam,
A kapzsi emberek céltalan élete és halála
Irracionális és tragikus láncreakció.

2012. április 6., péntek

Screw - S=r&b

Pusztításra vágysz? Árulkodó, felelőtlen, szégyenteljes viselkedés.
Mohó vággyal csábítás, egoizmus, egy arcátlan áruló.

Durva környezetszennyezés, meggyőző erőt sehol sem találni.
Csak mint a rideg szemét-hegyek, csendesen várja, hogy vége legyen.

Öngyilkos vágy, terrorizmus, ki nem mutatott érzelmek.
Magány, kétségbeesés, idegbeteg narkós.


Durva környezetszennyezés, meggyőző erőt sehol sem találni.
Csak mint a rideg szemét-hegyek, csendesen várja, hogy vége legyen.

Vörös + kék ég, vörös + kék tenger. Szétszabdalt jelen, magasabban és mélyebben.
Hihetek ebben? Gyanakszom majd? Ne válj te is illúzióvá!

Nem érdekel ha folyton eső esőt követ,
Egyre közelebb és közelebb simulok könnyeimhez.
Míg folytatni tudom, még ha mély sebek is árasztják el testem.

A düh ébredező fénye 3, 2, 1.
A düh fényének ébredése.

Lila biohazard, lila biochip, lila lila
Örvénylő ostobaság, érdektelenség, gondolkodás nélküli elutasítás, egyre bőkezűbb viszonzás, megfontolt támadás

Továbbra is összezavar, nem tudom lerázni, ha igyekszem előre, biztosan elém tárul a látvány, mit még sosem láttam, így csak maradj olyan, amilyen vagy.

Vörös + kék ég, vörös + kék tenger. Szétszabdalt jelen, magasabban és mélyebben.
Hihetek ebben? Gyanakszom majd? Kihozlak az illúzióból.


A címről: Screw=red&blue. Mivel a Screw "színe" a lila, ez pedig kékből és vörösből keverhető ki. ^^

Shiki Project - Ribetsu~Miyabina Sora No Shita De~

(Elválás~a fenséges ég alatt~)

A búcsú magányos, mert túl messze kerülsz
Az út, amin járok fájdalmasan meredekké válhat.

"De" mondtad, megérintve vállam, ahogy lehorgasztottam fejem
"Nem számít, hogyan távozol, szívem veled van, hátadhoz simulva."

De azt hiszem most fájdalmas még a melegség is, mit adtál
Egy napon, egyszer majd a szomorú gondolatok megtöltik mellkasom.

Nem mondok olyasmit, hogy "egyedül vagyok"! Képes vagyok előre tekinteni és folytatni utam.
Még ha el is botlom egy kőben, képes vagyok tovább sétálni, mert te itt vagy.

A visszafelé úton, a naplementében megálltunk és együtt sírtunk.
Ezentúl is felidézve emléked, figyelni fogom egymagam.

Mikor elváltak útjaink,
Eldöntöttük, hogy üldözni fogjuk minden egyes álmunkat,
Anélkül, hogy hátrapillantanánk.

Nem számít, hány évig fúj a szél, ismét azokra a napokra gondolok.
De éneklem e dalt, így talán álmaid valóra válhatnak.

Ne mondj olyasmit, hogy "egyedül vagyok", higgy magadban.
Még akkor is, ha mélyen megsérülsz,
Biztosan képes leszel talpra állni, mert én itt vagyok.

Ha eljő a nap, mikor láthatjuk egymást ismét,
Biztosan nevetünk majd, mint akkor.

De azt hiszem most fájdalmas még a melegség is, mit adtál.
Éneklem e dalt, így talán álmaid valóra válhatnak.


Ne mondj olyasmit, hogy "egyedül vagyok", higgy magadban.
Még akkor is, ha mélyen megsérülsz,
Biztosan képes leszel talpra állni, mert én itt vagyok.
Még ha nem is áll el az eső, holnap majd biztosan kiderül,
Biztosan kiderül.

2012. április 5., csütörtök

Screw - Genei no Kusari

(Az illúzió láncai)

Fuldokolva a határtalan sötétségben

Az éjszaka ismét szívembe mar
Olyan hazugságba temetkezem, mely a valóságot utánozza

A gyilkos éj ismét szívembe mar
Attól, hogy azt mondom élek, még nem értem meg mi is a remény

Még ha el is szököm, akkor sem tudok megszabadulni a bilincsektől, melyek elmémet uralják
Miért dobod el magadtól az életet, mely így is oly tünékeny

Fojtogató véred
Újabb és újabb sebet ejt rajtam
Abban a pillanatban, mikor megéreztem a tavasz érintését
Egy hűvös éjjelen, mikor a halovány szilvafák virágba borulnak
Kívánságaimat sorolom

Ez a szeretetre képtelen, megsebzett test nem bocsát meg, örökké vádol
Ezt a szívet, mely képtelen elfeledni
Szét akarom zúzni, képtelen vagyok összetörni

Fojtogató véred
Újabb és újabb sebet ejt rajtam
Abban a pillanatban, mikor megéreztem a tavasz érintését
Egy hűvös éjjelen, mikor a halovány szilvafák virágba borulnak
A te… gyengéd, meleg karjaid közt
Törölj el

2012. április 1., vasárnap

MEJIBRAY - Hakuraku

Lehámlás

Hiány… hiány… hiány
Rothadó közösség… imádat
Élvezet… élvezet… élvezet
Minden világi vágy lehámlik és elhull

Hiány… hiány… hiány
Csörgés, kaparászás, kéj kivájása
Élvezet… élvezet… élvezet
Te magad is leválsz torkomról

Összetett kezekkel gyötrelmekről motyogsz, ránk erőlteted őket
Imáid az angyaloknak csupán apró csókok – halálod órája közeleg
Ha a hamu továbbra is szakadatlanul hullana az elérhetetlen fényből
Akárhány kívánságod van, én mindet teljesítem
Kik képesek tekintetüket az aláomló valóság felé fordítani
Hallgassák egy nemzet hangját, mely egyre csak kínban fetreng
A segítségért esedező kislány gyászoló kiáltása legyen
Ami ráébreszt e világ valódiságára

Ti ott, reményvesztettek
Mi a kívánságotok?
És ha nem kívántok semmit
Miért üvöltötök?

Ti itt, reményvesztettek
Engem kívántok?
Ha nem kívántok semmit
Mit gondoltok erről?

Mindenki ott, aki reményvesztett
Ha nem vágytok semmire
Ha nem kívántok semmit
Mit tudtok?

Mindenki itt, aki reményvesztett
Nincs már mit kívánni
Fekete esőben táncolnak az istenek

MEJIBRAY - Kore wo izon to yobu nara

Ha ezt nevezed függésnek

Az ajtó zárva, egyedül vagyok
Rólad álmodtam, sárra vágytál
Összefont karral a kádba merülök
A pótkulcsot a számba rejtettem

Az álom és a rózsafüzér, amit választottunk
Nyakamon maradtak… harapásod nyomai
Az utolsó éjjel szívem a semmiben reszket
Hideg tekintet, csend, ölelés majd taszítás

Ah… fuldokoltam
Ah… sírtam
Ah… néztem, ahogy nevetsz
Ah… „végezz velem” szerelmeddel

Ha ezt nevezed függésnek, a pokol tüzén fogok égni
Ha olyan lennék, amilyet szeretnél… szárnyat növesztenék és elrepülnék
Ha ezt nevezed függésnek, mélyen a víz alá merülök
Ha olyan lennék, amilyet szeretnél… nem lenne miért aggódni többé?

Felébredek… egyedül vagyok
A rózsafüzér, amit választottunk, széthullott
Tegnap olyan metsző volt a tekinteted
Még mindig nem emlékszem utolsó szavaidra

Ha ezt nevezed függésnek, a pokol tüzén fogok égni
Ha olyan lennék, amilyet szeretnél… szárnyat növesztenék és elrepülnék
Szerelem és széthullott rózsafüzér… nem válaszolsz semmit
Arról a napról tartok egy fényképet az ágyam mellett

Ha ezt nevezed függésnek, a pokol tüzén fogok égni
Ha olyan lennék, amilyet szeretnél… mindig csak a földön térdelnék
Ha ezt nevezed függésnek… ha ezt nevezed függésnek
Ha olyan lennék, amilyet szeretnél… végül semmivé foszlanék

MEJIBRAY - Distance.exe

Távolság.exe

Találkoztunk hát

Kiköpöd a villát és a kanalat
Nincsenek férgek, miknek nyomát követhetnéd
„Meg akarom tölteni a hasam veled”
Az egóval teli borospohár…

Szétbomlunk, lassan semmivé foszlunk
Szerelmem emlékét álomként nyelted el
Távolság.exe…
Távolság.exe…
Távolság.exe…
Távolság.exe… Veled

Vékonyka nyelved megcsillan
Megfőztelek, mégse vagy egészen itt
„Csillapítani akarom falánkságom veled”
Kést emelek arra, ami összekötött minket…

Szétbomlunk, lassan semmivé foszlunk
Szerelmem emlékét álomként nyelted el
Távolság.exe…
Távolság.exe…
Távolság.exe…
Távolság.exe… Veled

Mi ketten…
Találkoztunk…

Összekeveredtek testeink, csak bántjuk egymást
Összerogytunk, túlcsordult
A hányinger kimos majd téged
Távolság.exe…
Távolság.exe…
Távolság.exe…
Arra vágyom, bárcsak elemésztene a gyomrod

Screw / Hirai Ken - Ookina Furudokei

(Nagy, régi óra)

Egy nagy, magas óra,
Nagyapám órája.
Száz évig megállás nélkül járt,
Az óra, mire oly büszke volt.
Az óra, mit aznap reggel
Vettek, mikor nagyapám született,
Mostantól többé már nem jár az az óra.

Száz évig megállás nélkül,
Tik-tak, tik-tak
Nagyapámmal együtt,
Tik-tak, tik-tak

Mostantól többé már nem jár az az óra.


Az öreg óra, mi mindent tud,
Nagyapám órája.
Mikor gyönyörű menyasszonya megérkezett,
Akkor is járt.
A boldog, és a szomorú dolgokról is,
Az óra mindenről tud.
Mostantól többé már nem jár az az óra.

A boldog, és a szomorú dolgokról is,
Az óra mindenről tud.
Mostantól többé már nem jár az az óra.

Éjjel a nagyapám órájának
Harangja felzendült,
Mindenkit értesítve, hogy
A eljött a búcsú ideje.
Nagyapám, ki felszállt a mennybe,
Az órájával együtt ment.

A boldog, és a szomorú dolgokról is,
Az óra mindenről tud.
Mostantól többé már nem jár az az óra.


Száz évig megállás nélkül,
Tik-tak, tik-tak
Nagyapámmal együtt,
Tik-tak, tik-tak

Mostantól többé már nem jár az az óra.

Mostantól többé már nem jár az az óra.




Motionless in White - Creatures

(Teremtmények)

Zuhanok.
Számodra itt a vég,
Számodra itt a vég.
A suttogás a gyengéjük,
A gyengéjük.

Mindennap gyakorolnom kell,
Hogy jól menjen a bárgyú vigyorgás.
A zuhogó eső álmosít így el,
A zuhogó eső álmosít így el.

Hagyom, hogy a vér mondja el az igazat ma éjjel,
Így működik az életem.
11 szám nem elég, hogy elmondjam mennyire halott vagyok belül.
És a szerelem elveszett, akár a szavak.
11 szám nem elég.

A pókok szemében az ember légynek tűnik,
A hosszú csöndben mind meggyalázva állunk,
Felsorakozunk a sorvadó élettel.
A vihar előtti nyugalom fültépő csend,
Mindent beleadtam e bánat völgyében.

Mi vagyunk az átkozottak, nyomorultak és megtörtek.
Még annyival több van bennünk.
Mi vagyunk az elveszettek, betegek és némák.
Még annyival több van bennünk.

Süllyedek könnyeim óceánjában,
Próbáltam elsüllyeszteni bánatom,
De ehelyett bánatom süllyesztett el engem.


Próbáltam elsüllyeszteni bánatom,
De ehelyett bánatom süllyesztett el engem.