2012. április 20., péntek

A (Ace) - Night of the Knights

(A lovagok éjjele)

Nem tudtalak megvédeni gyengeségem miatt.
Többé senkit sem veszítek el.
A holtak lelkeit bűn és megtorlás terheli.
Előtte elviszem szíved.

Senki sem öli meg lelkem,
Szíved kardja nélkül.
Szerelmet találni, hol szerelem van.
Csak Isten tudja.

Egy éjjel, mikor szenvedés irányítja a sötétséget.
Esküszöm, mindenkinél erősebb leszek.
Túl késő? Vagy nincs túl késő?
Nem érdekel, ha például
Eldobom egész életem,
Hogy csupán egy dologban higgyek.
Lenni vagy nem lenni
Csók...
Még ha e test össze is törik,
Ha a te mosolyod az egyetlen e világon.

Tovább fohászkodó emberek,
Kik nem tudnak az
E világon hátrahagyott erkölcstelenségről.

Senki sem öli meg lelkem,
Szíved kardja nélkül.
Szerelmet találni, hol szerelem van.
Csak Isten tudja.

A múló napok Isten pillantásai,
A vízben tükröződő jövő
Túl késő? Vagy nincs túl késő?
Nem baj ha a világ ellenségévé válsz,
Hogy csupán egy dologban higgy
Minden erőddel.

Mintha felnéznék egy hideg börtöncella egére,
A falak magasan és messze emelkednek.


Egy éjjel, mikor szenvedés irányítja a sötétséget.
Esküszöm, mindenkinél erősebb leszek.
Túl késő? Vagy nincs túl késő?
Nem érdekel, ha például
Eldobom egész életem,
Hogy csupán egy dologban higgyek.
Lenni vagy nem lenni
Csók...
Még ha e test össze is törik,
Ha a te mosolyod az egyetlen e világon.

2012. április 13., péntek

A(ace) - God Child

Teljesen egyedül a sötétben...
Zuhanok a végtelen világ felé.
Szólítom az Urat, hogy megtudjam születésem okát.

Nem akarom látni az őrületet.
Nem akarok sírni semmiért.
Csak hadd legyek veled, könyörgöm...

Mondd, miért nincs örökkévalóság?
Minden távozni akar,
Az éjen át, mély bánat áradt szét bennem.

Miért születtél meg?
Miért kopik el a sors?
Ebben az örvénylő vágyban, csak egy igaz
Mindent megkapunk,
És elvesztünk dolgokat.

Elfutok magam elől,
Járom a más által kitaposott utat.
Csak aznap, mikor még te is hátat fordítottál nekem.

Nem akarom látni a valóságot,
Nem akarok sírni végzetem miatt.
Elmém örökre befagyasztom.

Mondd, miért nincs örökkévalóság?
Az élet közelít nap nap után,
Mintha elérhetném a mennyország kapuját.

A szerelemért élni,
Jobb a szerelemért zuhanni.
Nem számít ha a sötét pokol legmélyére zuhanok.
Keresem a fényt, mi maradt.

Nem akarok egyedül lenni,
Az idő túl gyorsan forgó kerekei között.
Távoli hangom tovább kiált, eltörölve az örvényt.
Nem sokkal ezelőtt felemelkedsz a magas égbe,
Mindkét karod kinyújtva,
Hogy beleolvadj a végtelen kékségbe.
Az idő megállt.

Uverworld - 7th Trigger

Ravasz

Ah, arcátlan akár ezek a városok és emberek,
Saját magam is szégyellem, amiért igyekszem beilleszkedni.
Tekintetem elfordítom a folyó áramlatáról,
De nem hullatok könnyeket, hogy olyan legyek, mint ők.

De ha ez még csak egy pillanat is,
Oh...nem fog változni.
Anti...végzet, tűz! Ragyogjon álmunk!
Utópiánk végre eljött.
Oh...megértem, hogy ilyesmi nem válhat valóra.
Mi van az elhatározás ravaszánál?
A legjobbat hozod ki életedből?
Kiáltsd, hogy kell élni, mintha nem tudnánk.

Mindegy mennyit eszem, nem fogok elhízni,
Azt mondtad "Ez a világ igazságtalan, igazam van?"
Még ha fel is tudnék sétálni a csúcsra, változna valami?
De ha belsődre kéne mutatnom,
Egy nyilvános vita során, nem lennék elég elszánt.

Ha...én nem fogok, anti...végzet
Nem fogok megállni, hogy lábaid előtt sírjak.
Te jössz...oh, éljen
Ha nem, majd kibírok mindent egyedül.
Kiálts bosszúságot, reményt, igazságtalanságot
Az elhatározás puskacsövének.

Itt az idő

Ellenkezésképp fuss, akár az óra, amilyen gyorsan csak tudsz
És ne fordulj vissza.
Itt az idő
Add fel, a kockázat végtelen kalandjait.
Ne légy szégyenlős, törd meg a csodavilágot!
Most rajtam a sor, hogy döntsek a következő lépésről,
Add fel a végtelent.

Az örökkévalóság ezen pillanata oh...tetszik
Nem csak ezek az értékek...hát nem szuper ez a világ?
Az örökkévalóság ezen pillanata oh...az eldöntetlen jövő karjaiba vágyom.
Például, ez az egyszerű pillanat sosem számítana.
Ezzel az elhatározással képes leszek kimondani álmaim és elmém egyedül.
Csak annyira amennyit érnek oh...tetszik.
Nem annyira, mint a kétséges évszakok, miket elvágnék amennyire lehet.

Ha dönteni készülsz, akkor gyerünk!!

Oh...még ha te is vagy, itt végzed?
Így rád bízom.
Magamat választom, mindet választom.
Amennyire az elhatározás, mi átdöf és elpusztít mindent.
A dicsőség ravaszát fogom meghúzni, most egyedül.


Ellenkezésképp fuss, akár az óra, amilyen gyorsan csak tudsz
És ne fordulj vissza.
Itt az idő
Add fel, a kockázat végtelen kalandjait.
Ne légy szégyenlős, törd meg a csodavilágot!
Most rajtam a sor, hogy döntsek a következő lépésről,
Add fel a végtelent.

Itt az idő

2012. április 7., szombat

Screw - Ruin and Dread

(Pusztulás és rettegés)

Mindenki sírjon fel örömében születése napján,
Lelkek, melyek megfogantak és életet adtak egy kétségbeesésnek nevezett küldetésnek.

Az emberek szíve már régen elveszett, és még lélegezni is nehéz,
Szeretni valakit lenézve őt, a kigúnyolt gyengébbet.

A metsző, gúnyos szavak fájdalmasak,
Nézd, mielőtt észbe kapnál a fogak már csuklódba mélyednek és felfalnak.

Keresem önmagam,
A kapzsi emberek céltalan élete és halála
Irracionális és tragikus láncreakció.

Bár mindenki korlátlan szabadság után vágyakozik,
Megriadnak a magánynak nevezett szorongástól,
És más embereken kezdenek élősködni.

Ki akarom nyújtani karom...de én vagyok az, ki ezt kerülöm,
Nézd, mielőtt észbe kapnál, már részeg vagy az önmarcangolástól és bánattól.


Keresem önmagam,
A kapzsi emberek céltalan élete és halála
Irracionális és tragikus láncreakció.

2012. április 6., péntek

Screw - S=r&b

Pusztításra vágysz? Árulkodó, felelőtlen, szégyenteljes viselkedés.
Mohó vággyal csábítás, egoizmus, egy arcátlan áruló.

Durva környezetszennyezés, meggyőző erőt sehol sem találni.
Csak mint a rideg szemét-hegyek, csendesen várja, hogy vége legyen.

Öngyilkos vágy, terrorizmus, ki nem mutatott érzelmek.
Magány, kétségbeesés, idegbeteg narkós.


Durva környezetszennyezés, meggyőző erőt sehol sem találni.
Csak mint a rideg szemét-hegyek, csendesen várja, hogy vége legyen.

Vörös + kék ég, vörös + kék tenger. Szétszabdalt jelen, magasabban és mélyebben.
Hihetek ebben? Gyanakszom majd? Ne válj te is illúzióvá!

Nem érdekel ha folyton eső esőt követ,
Egyre közelebb és közelebb simulok könnyeimhez.
Míg folytatni tudom, még ha mély sebek is árasztják el testem.

A düh ébredező fénye 3, 2, 1.
A düh fényének ébredése.

Lila biohazard, lila biochip, lila lila
Örvénylő ostobaság, érdektelenség, gondolkodás nélküli elutasítás, egyre bőkezűbb viszonzás, megfontolt támadás

Továbbra is összezavar, nem tudom lerázni, ha igyekszem előre, biztosan elém tárul a látvány, mit még sosem láttam, így csak maradj olyan, amilyen vagy.

Vörös + kék ég, vörös + kék tenger. Szétszabdalt jelen, magasabban és mélyebben.
Hihetek ebben? Gyanakszom majd? Kihozlak az illúzióból.


A címről: Screw=red&blue. Mivel a Screw "színe" a lila, ez pedig kékből és vörösből keverhető ki. ^^

Shiki Project - Ribetsu~Miyabina Sora No Shita De~

(Elválás~a fenséges ég alatt~)

A búcsú magányos, mert túl messze kerülsz
Az út, amin járok fájdalmasan meredekké válhat.

"De" mondtad, megérintve vállam, ahogy lehorgasztottam fejem
"Nem számít, hogyan távozol, szívem veled van, hátadhoz simulva."

De azt hiszem most fájdalmas még a melegség is, mit adtál
Egy napon, egyszer majd a szomorú gondolatok megtöltik mellkasom.

Nem mondok olyasmit, hogy "egyedül vagyok"! Képes vagyok előre tekinteni és folytatni utam.
Még ha el is botlom egy kőben, képes vagyok tovább sétálni, mert te itt vagy.

A visszafelé úton, a naplementében megálltunk és együtt sírtunk.
Ezentúl is felidézve emléked, figyelni fogom egymagam.

Mikor elváltak útjaink,
Eldöntöttük, hogy üldözni fogjuk minden egyes álmunkat,
Anélkül, hogy hátrapillantanánk.

Nem számít, hány évig fúj a szél, ismét azokra a napokra gondolok.
De éneklem e dalt, így talán álmaid valóra válhatnak.

Ne mondj olyasmit, hogy "egyedül vagyok", higgy magadban.
Még akkor is, ha mélyen megsérülsz,
Biztosan képes leszel talpra állni, mert én itt vagyok.

Ha eljő a nap, mikor láthatjuk egymást ismét,
Biztosan nevetünk majd, mint akkor.

De azt hiszem most fájdalmas még a melegség is, mit adtál.
Éneklem e dalt, így talán álmaid valóra válhatnak.


Ne mondj olyasmit, hogy "egyedül vagyok", higgy magadban.
Még akkor is, ha mélyen megsérülsz,
Biztosan képes leszel talpra állni, mert én itt vagyok.
Még ha nem is áll el az eső, holnap majd biztosan kiderül,
Biztosan kiderül.

2012. április 1., vasárnap

Screw / Hirai Ken - Ookina Furudokei

(Nagy, régi óra)

Egy nagy, magas óra,
Nagyapám órája.
Száz évig megállás nélkül járt,
Az óra, mire oly büszke volt.
Az óra, mit aznap reggel
Vettek, mikor nagyapám született,
Mostantól többé már nem jár az az óra.

Száz évig megállás nélkül,
Tik-tak, tik-tak
Nagyapámmal együtt,
Tik-tak, tik-tak

Mostantól többé már nem jár az az óra.


Az öreg óra, mi mindent tud,
Nagyapám órája.
Mikor gyönyörű menyasszonya megérkezett,
Akkor is járt.
A boldog, és a szomorú dolgokról is,
Az óra mindenről tud.
Mostantól többé már nem jár az az óra.

A boldog, és a szomorú dolgokról is,
Az óra mindenről tud.
Mostantól többé már nem jár az az óra.

Éjjel a nagyapám órájának
Harangja felzendült,
Mindenkit értesítve, hogy
A eljött a búcsú ideje.
Nagyapám, ki felszállt a mennybe,
Az órájával együtt ment.

A boldog, és a szomorú dolgokról is,
Az óra mindenről tud.
Mostantól többé már nem jár az az óra.


Száz évig megállás nélkül,
Tik-tak, tik-tak
Nagyapámmal együtt,
Tik-tak, tik-tak

Mostantól többé már nem jár az az óra.

Mostantól többé már nem jár az az óra.




Motionless in White - Creatures

(Teremtmények)

Zuhanok.
Számodra itt a vég,
Számodra itt a vég.
A suttogás a gyengéjük,
A gyengéjük.

Mindennap gyakorolnom kell,
Hogy jól menjen a bárgyú vigyorgás.
A zuhogó eső álmosít így el,
A zuhogó eső álmosít így el.

Hagyom, hogy a vér mondja el az igazat ma éjjel,
Így működik az életem.
11 szám nem elég, hogy elmondjam mennyire halott vagyok belül.
És a szerelem elveszett, akár a szavak.
11 szám nem elég.

A pókok szemében az ember légynek tűnik,
A hosszú csöndben mind meggyalázva állunk,
Felsorakozunk a sorvadó élettel.
A vihar előtti nyugalom fültépő csend,
Mindent beleadtam e bánat völgyében.

Mi vagyunk az átkozottak, nyomorultak és megtörtek.
Még annyival több van bennünk.
Mi vagyunk az elveszettek, betegek és némák.
Még annyival több van bennünk.

Süllyedek könnyeim óceánjában,
Próbáltam elsüllyeszteni bánatom,
De ehelyett bánatom süllyesztett el engem.


Próbáltam elsüllyeszteni bánatom,
De ehelyett bánatom süllyesztett el engem.