2012. március 14., szerda

Kagrra, - Yume Izuru Chi

(Álmoknak behódoló föld)

Elrejtőzöm a szél által felfedett, süllyedő fájdalmamban,
Figyelmesen hallgatok és gyengéden eltakarom szemeim.

Ráléptem egy fényzáporban úszó ösvényre,
Mintha e dal hívott volna
Egy helyre, hol az álmok örökké ragyognak,
Még bánatom is félre tudom tenni.

Térdeimet felhúzom mellkasomhoz és bezárom
A hideg ajtót.


Ráléptem egy fényzáporban úszó ösvényre,
Mintha e dal hívott volna
Egy helyre, hol az álmok örökké ragyognak,
Még bánatom is félre tudom tenni.


Emelkedik, szívem a menny fényében sütkérezik.
Itt fogok várni.


Ráléptem egy fényzáporban úszó ösvényre,
Mintha e dal hívott volna
Egy helyre, hol az álmok örökké ragyognak,
Még bánatom is félre tudom tenni.


Ölelem átlátszó emlékeim,
Mindig gyengéd szerelmünkről.
Még ezeket az elárasztó cseppecskéket is letörlöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése