2012. március 14., szerda

Kagrra, - Memai

(Szédülés)

Lebbenő hajad illatában kanyarogva,
Egyre halványuló sötét glória.
Világoskék haoriba öltözve, halovány álmot láttam.

Kedvességem miatt
Az elidegenedett évszakok
Dobozba zárják mosolyom.

Remegő, vöröslő falevelek ölelésében rejtőztél,
Hogy egy sóhajban sütkérezhess...
Ah...ah...

A szédítő táj beleremegett lépteimbe,
Bízva félbeszakított szavaimban.

Meg akartam csípni fehérlő nyakad,
A vakítóan ragyogó szerelem tenyeremben nyugszik.


Remegő, vöröslő falevelek ölelésében rejtőztél,
Hogy egy sóhajban sütkérezhess...
Ah...ah...


Egy szendergő lélek hangja,
Mi a sors játékszerévé vált.
Ah...szerelmem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése