2012. március 16., péntek

Escape the Fate - Gorgeous Nightmare

(Pompás rémálom)

Még egy dolgot be kell vallanom,
Oly bonyolult, kérlek hagyd, hogy megmagyarázzam.
Nem akarom, hogy ez az érzés elmúljon,
Így marad, marad marad, marad.

Attól őrülök így meg,
Ahogy beszélsz?
Attól dobog gyorsabban szívem,
Ahogy nevetsz?

Ahogy csókolsz?
Annak kell lennie,
Ahogy megízlelsz, megízlelsz, megízlelsz, megízlelsz.

Oly pompás rémálom vagy,
Oh basszus, úgy tűnt sosem múlik el.
Teljesen újjászülettem tőled, igen
Feltámadunk, mintha visszatértem volna az életbe.
Érzem, hogy élek, élek, élek, élek.

Az első benyomást nehéz eltörölni,
Itt van elmémben és nem tűnik el.
Talán túlságosan is biztosra mentem,
Változnom kell, változni, változni, változni.

Ahogy testemnek feszülsz?
Ahogy eljátszod, hogy mocskos vagy?
Ahogy rázod?
Mikor csípőd mozog a basszusra, basszusra, basszusra, basszusra.


Oly pompás rémálom vagy,
Oh basszus, úgy tűnt sosem múlik el.
Teljesen újjászülettem tőled, igen
Feltámadunk, mintha visszatértem volna az életbe.
Érzem, hogy élek, élek, élek, élek.


Oly pompás rémálom vagy,
Oh basszus, úgy tűnt sosem múlik el.
Teljesen újjászülettem tőled, igen
Feltámadunk, mintha visszatértem volna az életbe.


Oly pompás rémálom vagy,
Oh basszus, úgy tűnt sosem múlik el.
Teljesen újjászülettem tőled, igen
Feltámadunk, mintha visszatértem volna az életbe.
Érzem, hogy élek, élek, élek, élek.
Érzem, hogy élek, élek, élek, élek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése