2012. március 27., kedd

Exist Trace - Neverland

(Sohaország)

Vigyél el
Ahogy bámultam a zord eget,
Az éjhez imádkoztam.
Ez még most is így van,
Hadd kövesselek.

Vigyél el.
Hadd nézzek át a felhőkön.
Vigyél el
Visszatérni a magas égbe.
Vigyél el

Bánatodban okolsz dolgokat,
Beszéd közben sóhajtozva.
Az ilyen emberek
Megtagadják valódi önmagukat.

Vigyél el
Egy nap édenkertet hozok létre,
Vigyél el
Az idő semmin sem változtat,
Az örökkévalóságig.
Vigyél el

Az éj vöröses színben úszik,
Az úton szétárad a sötétség.

Vigyél el

Hadd nézzek át a felhőkön.
Vigyél el
Visszatérni a magas égbe.
Vigyél el

Kapj el
A sötétséget elnyeli az igazság.
Kapj el
Nincs más menedék, csak az ég.
Vigyél el
Vigyél el


2012. március 22., csütörtök

Kagrra, - Ao no Souretsu

(Zöld temetési menet)

Megfékezve a feketét,
A hó gyönyörűen zuhog.
A sötétségben lebegve
Egy zöld láng felemelkedik.

Elmém és testem megborzong,
Álomszerű káprázat, nincs más választás.
Nyelvem hegye körbejár,
Bár megérinthetném.

A csillogó, gyászoló igaz zöld
Nevetségessé tette az isteni színeket.
Ha ködbe burkolózhatnék,
Torz cseppekké olvadnék.

Megtépázott fehér tollak,
Száz éj mocskával.
Egy hívó lélek a múlandó
Élethez vezetve, megtévesztve...


A csillogó, gyászoló igaz zöld
Nevetségessé tette az isteni színeket.
Ha ködbe burkolózhatnék,
Torz cseppekké olvadnék.

Ebben az életben a halhatatlan istenek
A lebegő igaz zöldről énekelnek.
És ma éjjel ismét, a temetési menetet
Köd lepi be.

2012. március 19., hétfő

Guruguru Eigakan - Yoru no konpeki no sei nano desu

Mert azúrkék az éjszaka

Kiküldtek egy vörös papírlapot
Nekem szól, oh de gyenge vagyok
Ami meggyőzte folyton remegő szívem
Az azúrkék volt
Oh édesapám, oh édesanyám, oh szerelmem
Mi okból kell ezt tennem? Ki az oka?
Sirályok, ne sirassatok engem
Most, a végtelen tajtékos hullámok közepette

Hogy el ne felejtsem őt, úgy döntöttem, írok egy levelet
Amint írtam, még a datolya is megérett mellettem

Leginkább egy regényre hasonlított, mit régen olvastam
Hogy elfeledjem e dolgokat; magányomban elszégyelltem magam

Hogyan szökelljek, hogy ne zavarjam meg a vizet, és hasonló
Dolgokon töprengtem, amint legördült a nappal és lelkem függönye

Kék, mélykék éj
Holdtalan éjszaka
Számomra oly
Különleges éjszaka

Kiküldtek egy vörös papírlapot
Nekem szól, oh de gyenge vagyok
Ami meggyőzte folyton remegő szívem
Az azúrkék volt
Oh édesapám, oh édesanyám, oh szerelmem
Mi okból kell ezt tennem? Ki az oka?
Sirályok, ne sirassatok engem
Most, a végtelen tajtékos hullámok közepette

Guruguru Eigakan - Ame de tobitatsu otoko to onna

A férfi és a nő, aki útra kel az esőben

Épp’ jókor kapott el az eső; ez a kitűnő kis kávézó lesz ernyőm
Oh, te aztán jól bánsz a szavakkal – míg hízelegsz, szomjam oltom majd

Ahogy a jeget kavarod körbe-körbe poharadban
Ahogy cigarettádból sóhajként távozik a füst
A poháralátét csendben szívja fel a cseppeket
A jácint, mely először látta meg a szerelmet
Amint a megmaradt jégkockák összecsengenek
Vékony ujjak összefonódnak
És tekintetek találkoznak

Ugye velem maradsz ma este? Kérlek, gondold rólam, hogy olyan nő vagyok
Még ha csak egy végzős is vagyok a képzőművészetin; de most az éj pillangója

Most csinálok ilyet először
Most csinálok ilyet először
Szeretlek
Szeretlek

Ahogy a jeget kavarod körbe-körbe poharadban
Ahogy cigarettádból sóhajként távozik a füst
A poháralátét csendben szívja fel a cseppeket
A jácint, mely először látta meg a szerelmet
Amint a megmaradt jégkockák összecsengenek
Vékony ujjak összefonódnak
Szemtől szemben, a gyűrűsujjak is

Sokszor a volt szerelmemre gondolok; ha nem bánod, hogy ilyen férfi vagyok
A reggel csak kettőnkre vár; úgyhogy gyerünk, repüljünk, éji pillangóm



Megjegyzés: a dal egy párbeszéd egy férfi és egy nő között. Utóbbit dőlt betűvel jelöltem, a közösen énekelt sorokat pedig vastag betűvel.

2012. március 16., péntek

Kagrra, - Gion

Mikor rosszindulat örvénylik és kanyarog,
Még ma éjjel is fel tudom göngyölíteni.
Megtapsolnak ha éneklünk és táncolunk a ritmusra,
Egy csengő csilingelő hangjával.

Gyönyörű karmokkal cirógatott
Ajkaid kinyílnak zavarodban,
Örömüket lelve sápadt nyakam
Megborzongatásában.

Mélyre hatolva, testem megremeg,
Ropogó csontok.

Levetem alsóinged és
Titokban kibontott obidba rejtem kisujjam.
A kiszökő sóhajok mérgétől felizgulva,
A pokol mélyére zuhanunk.


Mélyre hatolva, testem megremeg,
Ropogó csontok.


Gyere, gyere játssz testemmel és
Bágyadtan hagyd el a valóságot.
Gyere, gyere, gyere ide és
Felejtkezz meg szívedről
Gyere, gyere játssz testemmel és
Céltalanul hagyd el a valóságot.

Gyere, gyere, gyere ide
Igaz, ez egy csodás város.

Ha összekevered a nedves cseppeket és
Ziháló hangod visszhangzik.
A holló, mi az álom végét jelenti,
Csipegetni fog lelkedből.


Mélyre hatolva, testem megremeg,
Ropogó csontok.


Gyere, gyere játssz testemmel és
Bágyadtan hagyd el a valóságot.
Gyere, gyere, gyere ide és
Felejtkezz meg szívedről
Gyere, gyere játssz testemmel és
Céltalanul hagyd el a valóságot.



Gyere, gyere, gyere ide és halmozz köveket
A Sanzu folyó szélén.


Gyere, gyere játssz testemmel és
Bágyadtan hagyd el a valóságot.
Gyere, gyere, gyere ide és
Felejtkezz meg szívedről
Gyere, gyere játssz testemmel és
Céltalanul hagyd el a valóságot.

Gyere, gyere, gyere ide
Igaz, ez egy csodás város.

Motionless in White - Abigail

Égj, baby, égj
Ő egy boszorkány, egy boszorkány
És én eretnek vagyok.
Ezért tanulj, baby, tanulj.

Ő egy boszorkány, egy boszorkány
És én eretnek vagyok.
Ezért tanulj

Oh Abigail, hogy tehetted ezt velünk?
A bujaság terméke voltál.
(A bujaság terméke)
És most ez a kötél nyakamon
Megállítja a fejembe áramló vért.
Így most Salem, kérlek ments meg.
(Salem, kérlek ments meg)

Kérd a csillagokat, de ma
Éjjel nem mentenek meg.
Isten elhagyott téged a pokolba,
Az égből fogunk lógni.
Érzed a mellkasodat bezúzó
Kövek súlyát
Gyónj meg, gyónj meg mielőtt elfogy lélegzeted,
Gyónd meg, gyónd meg most bűneid.

Égj baby, égj

Ő egy boszorkány, egy boszorkány
És én eretnek vagyok.
Ezért tanulj
Oh Abigail, hogy tehetted ezt velünk?


Oh Abigail, hogy tehetted ezt velünk?
A bujaság terméke voltál.
(A bujaság terméke)
És most ez a kötél nyakamon
Megállítja a fejembe áramló vért.
Így most Salem, kérlek ments meg.
(Salem, kérlek ments meg)

"Nem egy hajón, még találkozunk Abigail,
De a pokolban...azt mondom Isten halott."
Látlak majd mikor találkozunk a pokolban.

Hogy voltál képes?
Mikor találkozunk a pokolban.


Black Veil Brides - The Legacy

(Az örökség)

Gyors verseny,
Szökés a katasztrófa elől.
A bűntársak nyomot hagynak.
Saját utunkat járjuk,
Nem gondolva a tegnapra.
Króm és harci sebek fekete szívei.
(Króm és harci sebek)
Oh.

Az örökség,
Egy álomból született,
Bőrszárnyakon,
Az utcák rózsája,
Kezét a végzeten tartva.

Semmiből jöttünk,
De egy ígéretet tettünk.
E gitárokkal majd megváltoztatjuk a világot,
Úgyhogy hallgass figyelmesen
És dolgozz tovább.
Senki sem tudja megmondani ki vagy.
(Megmondani ki vagy)
Oh.


Az örökség,
Egy álomból született,
Bőrszárnyakon,
Az utcák rózsája,
Kezét a végzeten tartva.



Az örökség,
Egy álomból született,
Bőrszárnyakon,
Az utcák rózsája,
Kezét a végzeten tartva.


Fuss
(Fuss)
Fuss
Ne nézz vissza!
Fuss
(Fuss)
Fuss
Ne nézz vissza!
Fuss
Fuss
Fuss
Ne nézz vissza!
Fuss



Az örökség,
Egy álomból született,
Bőrszárnyakon,
Az utcák rózsája,
Kezét a végzeten tartva.



Az örökség,
Egy álomból született,
Bőrszárnyakon,
Az utcák rózsája,
Kezét a végzeten tartva.

Escape the Fate - Gorgeous Nightmare

(Pompás rémálom)

Még egy dolgot be kell vallanom,
Oly bonyolult, kérlek hagyd, hogy megmagyarázzam.
Nem akarom, hogy ez az érzés elmúljon,
Így marad, marad marad, marad.

Attól őrülök így meg,
Ahogy beszélsz?
Attól dobog gyorsabban szívem,
Ahogy nevetsz?

Ahogy csókolsz?
Annak kell lennie,
Ahogy megízlelsz, megízlelsz, megízlelsz, megízlelsz.

Oly pompás rémálom vagy,
Oh basszus, úgy tűnt sosem múlik el.
Teljesen újjászülettem tőled, igen
Feltámadunk, mintha visszatértem volna az életbe.
Érzem, hogy élek, élek, élek, élek.

Az első benyomást nehéz eltörölni,
Itt van elmémben és nem tűnik el.
Talán túlságosan is biztosra mentem,
Változnom kell, változni, változni, változni.

Ahogy testemnek feszülsz?
Ahogy eljátszod, hogy mocskos vagy?
Ahogy rázod?
Mikor csípőd mozog a basszusra, basszusra, basszusra, basszusra.


Oly pompás rémálom vagy,
Oh basszus, úgy tűnt sosem múlik el.
Teljesen újjászülettem tőled, igen
Feltámadunk, mintha visszatértem volna az életbe.
Érzem, hogy élek, élek, élek, élek.


Oly pompás rémálom vagy,
Oh basszus, úgy tűnt sosem múlik el.
Teljesen újjászülettem tőled, igen
Feltámadunk, mintha visszatértem volna az életbe.


Oly pompás rémálom vagy,
Oh basszus, úgy tűnt sosem múlik el.
Teljesen újjászülettem tőled, igen
Feltámadunk, mintha visszatértem volna az életbe.
Érzem, hogy élek, élek, élek, élek.
Érzem, hogy élek, élek, élek, élek.


2012. március 14., szerda

Kagrra, - Yume Izuru Chi

(Álmoknak behódoló föld)

Elrejtőzöm a szél által felfedett, süllyedő fájdalmamban,
Figyelmesen hallgatok és gyengéden eltakarom szemeim.

Ráléptem egy fényzáporban úszó ösvényre,
Mintha e dal hívott volna
Egy helyre, hol az álmok örökké ragyognak,
Még bánatom is félre tudom tenni.

Térdeimet felhúzom mellkasomhoz és bezárom
A hideg ajtót.


Ráléptem egy fényzáporban úszó ösvényre,
Mintha e dal hívott volna
Egy helyre, hol az álmok örökké ragyognak,
Még bánatom is félre tudom tenni.


Emelkedik, szívem a menny fényében sütkérezik.
Itt fogok várni.


Ráléptem egy fényzáporban úszó ösvényre,
Mintha e dal hívott volna
Egy helyre, hol az álmok örökké ragyognak,
Még bánatom is félre tudom tenni.


Ölelem átlátszó emlékeim,
Mindig gyengéd szerelmünkről.
Még ezeket az elárasztó cseppecskéket is letörlöm.

Kagrra, - Genwaku no Joukei

(Elbűvölő sóhaj)

Ah...lassan leereszkedő álomtöredékek
Lebegnek a gyengéd szélben.
Ah...azok a nosztalgikus napok,
Mikor ragaszkodtam egy időn átívelő szerelemhez.

Szemeim ködös éj takarja,
Ha figyelmesen hallgatok, anyám hangja
Visszhangzik.

A hatalmas ezüst világ
Most sosem halványuló emlékeim emeli az ég felé.


Ah...lassan leereszkedő álomtöredékek
Lebegnek a gyengéd szélben.
Ah...azok a nosztalgikus napok,
Mikor ragaszkodtam egy időn átívelő szerelemhez.


Egy elmosódott gyönyörű táj,
Egy illúzió köti össze fiatalságom felragyogó
Napjait.

Ah...az álmok kora úszik a szélben,
Gyengéden lehullva.

Ah...lassan leereszkedő álomtöredékek
Lebegnek a gyengéd szélben.
Ah...azok a nosztalgikus napok,
Mikor ragaszkodtam egy időn átívelő szerelemhez.

Kagrra, - Memai

(Szédülés)

Lebbenő hajad illatában kanyarogva,
Egyre halványuló sötét glória.
Világoskék haoriba öltözve, halovány álmot láttam.

Kedvességem miatt
Az elidegenedett évszakok
Dobozba zárják mosolyom.

Remegő, vöröslő falevelek ölelésében rejtőztél,
Hogy egy sóhajban sütkérezhess...
Ah...ah...

A szédítő táj beleremegett lépteimbe,
Bízva félbeszakított szavaimban.

Meg akartam csípni fehérlő nyakad,
A vakítóan ragyogó szerelem tenyeremben nyugszik.


Remegő, vöröslő falevelek ölelésében rejtőztél,
Hogy egy sóhajban sütkérezhess...
Ah...ah...


Egy szendergő lélek hangja,
Mi a sors játékszerévé vált.
Ah...szerelmem...

2012. március 10., szombat

One Ok Rock - Hitorigoto Lonelyna

Mindent el akarok mondani!
És minden szót igaznak megtartani.
De mivel szavainkkal talán megbántjuk egymást,
Csendben maradunk.
Ráébredtem, hogy még attól is túlságosan félek, hogy
Elmondjam magányos monológom!

Mennyire helyesek a dolgok?
Néha undorral fedjük a múltat
Onnan, távolról látjuk a világ hanyatlását
Rejtegetnem kell teljes valóm?


Mindent el akarok mondani!
És minden szót igaznak megtartani.
De mivel szavainkkal talán megbántjuk egymást,
Csendben maradunk.
Ráébredtem, hogy még attól is túlságosan félek, hogy
Elmondjam magányos monológom!

A felhők a kék ég 100 millió mérföldjén vannak elszórva,
Ma látjuk, hogy mi is kimagaslunk.
Vitatkozunk a valóságról, míg fel nem faljuk az utolsó morzsát
A menü többé nem csábít desszerttel

Mi mindenki kedvenc étele.
Mosd le az erkölcstelenséget kimerült testedről
De ez az édes víz megkoptat téged
Még mindig nem tudom megállítani
Elveszted bátorságod ahogy kifáradsz és pusztulsz
Ha mindenki átmegy a piros lámpán
Nincs mitől félni

Nem hiszem, hogy hamarosan abbahagyom
Miattad
Semmitől sem félek, tonnányi lándzsám van
Majd földhöz szegeznek titeket


Mindent el akarok mondani!
És minden szót igaznak megtartani.
De mivel szavainkkal talán megbántjuk egymást,
Csendben maradunk.
Ráébredtem, hogy még attól is túlságosan félek, hogy
Elmondjam magányos monológom!

One Ok Rock - Ring Wandering

Új napra virradt, ma is egy kerek bolygó tetején állunk
Nézd! Lábaink a földbe gyökereznek.
Nem fura ez?
Az univerzum törvénye nem taszít  el minket?

Nem emlékszem, hosszú idővel ezelőtt történt
Komoly szavakkal és mégis békésen
Elmagyarázott mindent nekünk

Elfeledtem nevét annak, ki mindezt bizonyította nekünk

Nem vonz már, hogy valami nehezet véghez vigyek
Nem érdekel már...

Most csak az kell, hogy mások megtegyék!
Nem számít milyen idióta vagy bolond vagy,
Nézd, lélegzel, így éld meg minden perced

Távolról nézve ez egy gyönyörű kör!
Ha közelebbről nézed, inkább parabolának tűnik?
Most csak a látóhatárt bámulom...

Az álmok hatalmasak, kiterjedtek és felszínesek
Ahogy pár idősebb srác mondta nekem
Egy fentről lenéző személy nézőpontjából

Mert senki más nem lesz hozzád hasonló
És senki sem akar még egyszer élni
Ennyi! És ha világra jössz, megváltozhatsz!
Csak Isten ismeri végzetünket, mi nem
Ebben a pillanatban születve, egyáltalán nem értettük.

Kérdezhetek egyetlen dolgot, mit igazán meg akarok tudni?

Most mit gondolsz és mit érzel?
Meg tudod mondani mire vagy képes?
Senki más nem lesz hozzád hasonló


Mert senki más nem lesz hozzád hasonló
És senki sem akar még egyszer élni
Ennyi! És ha világra jössz, megváltozhatsz!
Csak Isten ismeri végzetünket, mi nem
Ebben a pillanatban születve, egyáltalán nem értettük.

One Ok Rock - A New One for All, All for the New One

Ezen a világon a dolgok élettel vannak megáldva
Ezen a világon a dolgok megszűnnek létezni
Egyek vagyunk

Mindig arra a pillanatra gondolok,
Még mindig idő kell hozzá,
Hiszen törvények szerint élünk
Hogyan menekülhetnék a bánat könnyei elől?

Mind tudtuk, hogy te mér sehol sem leszel,
Mikor megszülettünk
Hogy pillanthatjuk meg arcod valahol?
Darabokra hullunk
Ott fogsz várni ránk?

Kavicsokkal jelölted meg a haza vezető utat,
Felvettem őket útközben.


Mindig arra a pillanatra gondolok,
Még mindig idő kell hozzá,
Hiszen törvények szerint élünk
Hogyan menekülhetnék a bánat könnyei elől?

Nem búcsúzom,
Mert hiszem, hogy közel vagyunk

2012. március 9., péntek

Malice Mizer - Illuminati

Illuminati

Mágia vagy mulatság; áldozás Nimróddal
Vetkőzz le, és imát mondok elterült alakod felett
Mágia vagy mulatság; áldozás Nimróddal
Ha csak egyszer is megragadlak, már nem menekülhetsz
Dávid csillagában egyesülünk mindennel

Kín és vér áramlik felszabadult testedből, hamarosan gyönyörré válik

Táncolsz, s menthetetlen alakod mozdulatai
Szemiramisz szépségével vetekednek
Add át magad a vonagló, őrült táncnak, és hagyd, hogy tested
A Szent Grállal a csúcspontra emelkedjen

„Újból hív”
Elmerültem a feneketlen mocsárban
„Újjászületés”
Ahol elvész lábam alól a talaj
„Liget”
Elértem a tenger mélyére
„Mit tudsz tenni?”
Eltorzult arc…

Mágia vagy mulatság; áldozás Nimróddal
Hagyd, hogy Moreában meginogjon tested… s táncoljon az álomban

Álmod birodalmában tapaszd szád Boázéra
Amint remegő tested felett átveszi a hatalmat a végtelen

Táncolsz, s menthetetlen alakod mozdulatai
Szemiramisz szépségével vetekednek
Add át magad a vonagló, őrült táncnak, és hagyd, hogy tested
A Szent Grállal a csúcspontra emelkedjen
Mágia vagy mulatság; áldozás Nimróddal

2012. március 4., vasárnap

One Ok Rock - Yoru ni Shika Sakanai Mangetsu

(Csupán éjjel virágzó telihold)

Ezen a világon, hol semmi sem igaz,
Aki megpróbál változtatni ismereteinken, az képmutató.
Bár meg tudjuk érteni az ilyen próbálkozásokat,
A tévedhetetlen hülyéknek egymás  sebeit kell nyalogatniuk, hogy megértsék.

Néha az embereket hidegen hagyják az evilági dolgok,
Hadd állapítsam meg,
Talán így egyszerűbb.
Hadd ragyogjon át ezen a holdfény! Minden hibánkon és vétkünkön,
Ahogy figyelek és többé nem hibázom.

Ragyogjon fel a tökéletes jövő, hogy kísértésbe vigyen minket.
Nem neonok és utcai fények,
Hanem a csupán éjjel virágzó tökéletesen kerek Hold.

Hé, őrült-úr!
Vesztesek vagyunk.
Ki lehet megbízható és ki van itt azért, hogy még egy sebet ejtsen rajtunk?
Az elszigeteltségből ered a gyűlölet,
A gyűlölet ellenségeket szül.
Mostanáig azt hittem ez egyszerű.
Hadd ragyogjon át ezen a holdfény! Minden hibánkon és vétkünkön.
Ahogy figyelek és többé nem habozom.


Ragyogjon fel a tökéletes jövő, hogy kísértésbe vigyen minket.
Nem neonok és utcai fények,
Hanem a csupán éjjel virágzó tökéletesen kerek Hold.


Ezen a világon, mit földi mocsok szennyezett be,
Jóval születésünk előtt,
A Hold tovább ontotta nekünk fényét, akkor is ha hátat fordítottunk.
Nekünk, a reményteleneknek.

Még ha követünk is el hibákat, nem válunk szemétté.
Mennyire tervezzük meg jövőnket, hogy belekapaszkodhassunk?
Hadd ragyogjon át ezen a holdfény! Ezen a hazugságokkal teli városon.

Emberszerű arcot fed fel és pánikot,
Még békét és nyugalmat színlel.
Azt mondja "Szánlak",
Füledbe súgja, kacagva.

One Ok Rock - Rose Blood


Mikor árnyékod egy rózsára emlékeztet,
Oly szorosan ölelnélek.
Még ha töviseid meg is szúrnának,
Nem engednélek el.
Nem bánom, a fájdalom
Édes, gyötrelmes nektárrá válik.

A jövőben még a tiszta, fehér rózsák is
Örökké virágoznak majd.
Örökké veled leszek az alkonyatban,
Így kérlek, ne félj.
Virágok nyíltak szerte a világon, mint azelőtt,
Azelőtt és azelőtt...
Mennyire fehér a virágzó rózsa, nem érdekel.

Elképzelem, csak én volnék és a méhek,
Édességedtől függővé válnánk.
Akár a virágok méze,
Ártatlan mosolyod.
Teljes valód kisajátítom,
Szívemmel, lelkemmel, erősebb szerelmemmel,
Biztosan legyőzöm a zümmögő méheket.

A jövőben még a tiszta, fehér rózsák is
Örökké virágoznak majd.
Örökké veled leszek az alkonyatban,
Így kérlek, ne félj.
Virágok nyíltak szerte a világon, mint azelőtt,
Azelőtt és azelőtt...
Mennyire fehér a virágzó rózsa, nem érdekel.

X Japan - Jade

Jáde

Sétálj keresztül a fényen, hogy megtaláld az árnyat
Míg isteneid meg nem állítanak a peremen
Gondolatokba, érzésekbe, távolságba merülsz
Ez volt a titkod?
Ereszd el félelmeid, hagyd az emléket élni s pusztulni
Már nem kell ott lenned; hadd üvöltsön vágyad
Míg nem érzed, hogy élsz

Mert gyönyörű vagy
Sebeid gyönyörűek, mint a jáde
Tovább ragyogsz, ahogy alámerülsz a tengerbe
Ahogy a vérző skarlát féltékenység kivájja hited útját

A világosság határa, az éj szárnyai
Nézz a bukott angyalok szemébe
Merülj el, mint egy kő a sötétbe
Ahol nem érhet már fény
Vajon isten megtöri zuhanásom?
Érzem, a rejtély magával hív
A világ végére, ahol még mindig hiszem
Szemedből való a szín

Mert gyönyörű voltál
A véred gyönyörű volt tegnap
Még mindig az emlékek szegélyénél rejtőzök
Oh, még mindig fogom rózsafüzérem, az élet fájdalma alatt
Ahol a könny és a szeretet véres arca elűzik a foltot
Tudd, hogy a csillagok az égen
Az óceánban világítanak
Az élet művészete
Bárcsak meghalnék a menny színében

Oh, felvirradt egy újabb nap
Egy újabb barát lett a lángok martaléka
Lángoló szeretet; míg gyötrött lelkem sebei meg nem szépülnek

Oh, mert gyönyörű vagy
Sebeid gyönyörűek, mint a jáde
Tovább ragyogsz, ahogy alámerülsz a tengerbe
Ahogy a vérző skarlát féltékenység kivájja hited útját
Most és mindörökké, szeretni fognak
Hagyd, hogy végzeted vezesse a szíved
Jádém