2012. január 22., vasárnap

cali≠gari - Saigo no shukudai

Utolsó házi feladat

A nyár vége
Kirándulni megyünk
Első csíny, milyen rémisztő út
Feldarabolódik az idő, és elfut ígéreteinkkel
És felnőtté válunk

Ha most belegondolok, minden olyan
Természetellenesen, kényelmesen távol van
Már nem is emlékszem a napra, amikor történt
Úgyhogy nem veszek tudomást a múló napokról
Belül tudom, milyen félelmetes volt

A bérházat belepte a borostyán
Még kékebb! Még zöldebb!
Ez csak az ég, mégis te meg én, itt
Cinkosokként fogjuk egymás kezét

A nyár vége
Kirándulni megyünk
Végtelen, milyen félelmetes út
Nem elég az összes szó
Sóvár vágyaink közepette
Felnőtté válunk

Például, ha az a nap váratlanul meglátogatna
„Félek, de várni foglak”
Kinn a nappal és az éjszaka űzte egymást
Én pedig futottam

Felszaladok a tűzlépcsőkön
Magasabbra! Gyorsabban!
Mikor, izzadt pólómban, átöleltem a szelet
Már el is ragadta – megcsókoltuk egymást

A nyár vége egy drog, amitől furcsává válunk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése