2012. január 22., vasárnap

cali≠gari - Shinjuku Elekiter

Shinjuku elekiter

Ragyogni fogok; éjfél; neonfényes utca

A poharam elmosolyodott
Ugyan már, miért izgulsz ennyire?
Rágyújtottam a cigarettámra
A bolond beszéd füstként úszott körbe

Lépteid hangja, mind a mai napig hallom
Nem látlak, de tudom, felém közeledsz

A poharam elmosolyodott
Ugyan már, miért izgulsz ennyire?
Körbenézek a szobában
Vígan elkezdem az ivóversenyt

Ragyogni fogok; éjfél; neonfényes utca
Az üzletnél állok, és rád várok…

Kinyitom az ajtót, és belesek; valamit mondanom kéne
Nem hallak, de tudom, hozzám beszélsz

A poharam elmosolyodott
Ugyan már, miért izgulsz ennyire?
Nem felejtem el a kellemetlenséget
Csengés és vízcsillanás a jel

Mert amikor szomorú vagy
Nekem is sírnom kell
Kérlek, rázz fel végre
Shinjuku elekiter vagyok

Mert amikor vidám vagy
Nekem is nevetnem kell
Kérlek, rázz fel végre
Shinjuku elekiter vagyok



Megjegyzés: Az elekiter egy kézzel hajtott elektromos generátor volt, amivel régen az Edo-korban (18. században) kísérleteztek, holland minta alapján (az „elekiter”, vagy japánosan írva „werekiteru”/”erekiteru” szót is a holland nyelvből vették át).

Egyébként a dal női szemszögből íródott, tipikusan feminin kifejezéseket használva – nem véletlen, hogy a gitáros Ao írta/énekli, aki előszeretettel parádézik koncerteken is női ruhákban. :)

cali≠gari - Saigo no shukudai

Utolsó házi feladat

A nyár vége
Kirándulni megyünk
Első csíny, milyen rémisztő út
Feldarabolódik az idő, és elfut ígéreteinkkel
És felnőtté válunk

Ha most belegondolok, minden olyan
Természetellenesen, kényelmesen távol van
Már nem is emlékszem a napra, amikor történt
Úgyhogy nem veszek tudomást a múló napokról
Belül tudom, milyen félelmetes volt

A bérházat belepte a borostyán
Még kékebb! Még zöldebb!
Ez csak az ég, mégis te meg én, itt
Cinkosokként fogjuk egymás kezét

A nyár vége
Kirándulni megyünk
Végtelen, milyen félelmetes út
Nem elég az összes szó
Sóvár vágyaink közepette
Felnőtté válunk

Például, ha az a nap váratlanul meglátogatna
„Félek, de várni foglak”
Kinn a nappal és az éjszaka űzte egymást
Én pedig futottam

Felszaladok a tűzlépcsőkön
Magasabbra! Gyorsabban!
Mikor, izzadt pólómban, átöleltem a szelet
Már el is ragadta – megcsókoltuk egymást

A nyár vége egy drog, amitől furcsává válunk

2012. január 21., szombat

Radwimps - Oto no Ha

(A hangok lombja)

Örökké itt énekelek; biztosan tovább énekelek.
Vajon hogy voltál képes szeretni ily soká, ily soká,
ennyire.

Vajon hogy voltál képes szeretni ily soká, ily soká,
ennyire.
Vajon hogy voltál képes szeretni ily soká, ily soká,
ennyire.

Félúton a reggel és éj között, rémisztően magányossá válok,
Félúton közted és köztem, a Nap félbeszakít.

Mindig lekuporodok veled, hogy meneküljünk a fény elől,
És megmutatom neked ezt az érzést, 5 hang lombjával.

Így áradó gondolataid áradata, áramlik és kanyarog arcod mentén,
Vajon képes lennék szeretni téged gyengéden, gyengéden,
annyira

Vajon képes lennék szeretni téged gyengéden, gyengéden,
annyira
Vajon képes lennék szeretni téged gyengéden, gyengéden,
annyira

Vajon hogy voltál képes szeretni ily soká, ily soká,
ennyire.
Vajon hogy voltál képes szeretni ily soká, ily soká,
ennyire.

Örökké itt énekelek; biztosan tovább énekelek.
Vajon hogy voltál képes szeretni ily soká, ily soká,
ennyire.

cali≠gari - Natsu no hi

Nyári nap

A reggeli üres mellékutca
Egy harmatos folyondár
A szellő csendben átkel a városon
A táj változó színei
Egy test, aminek semmi se fáj
Egy szomorú arc
Még ha kézzel tapinthatóak is
Ezek az érzelmek, nincs mit tenni
Értelmetlen önvád

Egy széttört héj az épület falán
Egy felszáradt álom
Egy ragyogó dal a tompa fényben
Egy sugárzó sikoly

Egy játék, amit emberek hulláma ringat
És egy délibáb keresése

Mindenki azt mondja
„Nem haragudtam”
„Nem akarok haragudni”
„Nincs mit tenni”
Ugyan eléggé sekélyes volt
Mégis ez volt a legjobb nevetés idáig!

Nem ér el a hangom
Úgyhogy egy kicsit
Megváltoztatom a történetet
A kellemetlen izzadás nem marad abba
Nem értem senki érzelmeit se

Egy nyári nap; egy forgó ventilátor
Csak hülyülök, beleakasztom az ujjam
Milyen furcsa tőlem

Egy széttört héj az épület falán
Egy felszáradt álom
Egy ragyogó dal a tompa fényben
Egy sugárzó sikoly

Egy vallomás, amit a szél hangja ringat
És a cseresznyefa levelei a reggeli napfényben égnek

Bárki mondhat olyat, hogy
„Nincs mit tenni”
„Nem tudok segíteni”
„Nem akarom”
Az őszinteség fáj
De szükséges!

Nem kéne többé elfutnom
De valami el fog törni
Kéz a törött gerincen
Becsuktam szemem és magára hagytam

Egy nyári nap; perzselő kabócaének
Itt az ideje útnak indulni
Egy új nap reggelén

Egy nyári nap; perzselő kabócaének
Itt az ideje útnak indulni
Egy új nap reggelén

Séta egy nyári napon

Screw - Death's Door

(A halál kapuja)

Én, kit keresztre feszítettek, képtelen vagyok mozogni
Nem ismerem a tényeket, sosem hittem a jóslásban!

Halál zóna...három kétségbeesés...

Halál zóna...két hiba...
Halál zóna...egy vég...
Halál zóna...irány a halál...

Én, kit keresztre feszítettek, képtelen vagyok mozogni
Nem ismerem a tényeket, sosem hittem a jóslásban!

Halál zóna...három kétségbeesés...

Halál zóna...két hiba...
Halál zóna...egy vég...
Halál zóna...irány a halál...


Nincs víz, mit adhatnék a kifeszített kezeimben elszáradó töviskoszorúnak

Egy hazugságokkal bemocskolt szív, szinte meghasad a magánytól,

Iszunk a hasonló érzésekre, a veszteséges nap óta
Még álmokat sem vagy képes látni,
Üvegszilánkokat ismerő gyengeség, gyűlölettel telt éjszakák
Képtelen voltam mindenen és mindenkin felül egyetlen személyt szeretni
Bár létük oly fontos volt

A hang teljesen elhalt

Búcsúzom a nevedben. Búcsúzom a nevemben.


A kersztre feszítés nem old meg semmit, nem tehetem, mit szeretnék,
Nem ismerek igaz érzéseket, elmém jövendölése

Nem láthatsz át szívemen, szíveinket repedésekkel borítom
Összegyűjtöm az egymáson heverő töredékeket, miket összefoltoztam,
Ott és akkor örökkön örökké

Emlékszem a kilátásra az ablakból, éjszakák, mikor remegésem nem múlt

Képtelen voltam mindenen és mindenkin felül megvédeni egyetlen személyt,
Bár oly kedves voltál nekem...

A hang teljesen elhalt.

cali≠gari - Tokyo, 43:00:59

Tokyo, 43:00:59

Régen

Állt egy üres telek a Shinjuku pályaudvarral szemben
És a szél körbejárt az épületek közt, és a kerítésen keresztül énekelt
Lenn a metró alagútja
Fenn a vörös égbolt
A város illata
Akkor régen nem sok minden változott
Ah, milyen jó is volt, ugye?

Tokyo épületei a tünedező vörös fényben fürdenek
Az emberek a lámpák fényénél az éjszakába igyekeznek

Most

Van értelme ennek a boldogságnak?
Mi az, ami cserébe elveszett?
Ahogy az évszakok sietve változtak
Már nem akartam tudni a választ

Számtalan néma hazugság valaki más kedvéért
Nap mint nap, különbségeink egyformák lesznek

Tokyo épületei a tünedező vörös fényben fürdenek
Az egykor zajos utcasarokról az emberek eltűntek

Miközben a nap lenyugodott, néztem Tokyo-t
Miközben a világon mindenhol lenyugodott, csak néztem Tokyo-t

2012. január 14., szombat

One Ok Rock - 20 Years Old

(20 éves)

Hé tesó, valamit mondanom kell, yeah
Kezeket a magasba, mindenki, most!!
Hé nővérem, figyeled merre járok, yeah
Nem számít bármit is mondjanak.

Az eltűnő és el nem tűnő dolgok mind egyensúlyban vannak,
Még förtelmes önmagam is.
Minden nap elfeledett és elvesztett dolgaim,
Az igazság, hogy egy bábu ruháit váltogattam.

A közeledő emberáradatban
Képtelen vagyok bárkit is felismerni.
A hátráló tömegben,
Megértettem valamit, ah

20 évesen tudtomra adod?
Bábuk ruháit cserélgettem, hogy
Bűnbakot találjak?
Ha mindezt figyelmen kívül hagyva megyek előre,
Milyen leszek 10 év múlva?
Valaki, akivé sosem akartam válni.
Anélkül, hogy megérteném okát, nem nem nem!

Hé, figyelj!! Hány dolog található meg
Ezek közül bennem?
Összehasonlítva a múlt dolgaival,
Úgy érzem minden, mit valaha éreztem igazi kincs.
Miért veszítem el érdeklődésem az idő múlásával?

A közeledő emberek áradata,
Oly nyugtalan.
A hátráló tömeg,
Az igazság az, hogy csak magányos lehetek...


20 évesen tudtomra adod?
Bábuk ruháit cserélgettem, hogy
Valamit magam mögött hagyjak?
Végiggondolom a dolgokat anélkül, hogy észrevenném,
Egyáltalán nem fontos dolgokra figyelve,
Így érzem magam!!
Azt hiszem megőrülök, nem nem nem!!

Az elmúlt 20 év alatt,
Akik elfogadnak engem,
És akik becsmérelnek,
Mikor lesz ennek vége,
Ha én lennék 80 évvel később,
Borzalmasnak tűnnék valaki számára,
Idejétmúlt ember lennék?


20 évesen tudtomra adod?
Bábuk ruháit cserélgettem, hogy
Bűnbakot találjak?
Ha mindezt figyelmen kívül hagyva megyek előre,
Milyen leszek 10 év múlva?
Valaki, akivé sosem akartam válni.
Egyáltalán nem ismerve okát...

Ha ilyen lehetséges,
teljes szívemből úgy érzem, veled akarok lenni.




2012. január 13., péntek

LM.C - 「  」(A Budoukan-os dal)

Keresem a szavakat,
Valamit el akarok mondani neked , de
A szavak nem érnek fel érzéseimhez.

Nem valakiért, és nem is értem,
Nem sietek, hogy megtudjam a választ,
Nem is tudom, létezik-e egyáltalán válasz.

Túl közel , hogy lássam, és túl messze , hogy érinthessem,
De most, úgy érzem melletted vagyok.

A szívemben tátongó hatalmas űr,
Úgy érzem, az ilyen napokon kitölthetem.

Egyre több dolog van, mit nem akarok elveszíteni,.

Az érzés oly erős, gyengévé tesz.

Gondolataim felhalmozódnak,
El akarom mondani neked mindet, most rögtön,
Kérlek, még ne aludj, várj még rám egy percet.

Shiki Project - Matsuri

(Fesztivál)

Pompás vagyok, mint egy virág? Szabad vagyok, mint a madár?
Hűvös vagyok, mint a szél? Elbűvölő vagyok, mint a Hold?

Őrülten virágzó kaméliák, és verset szavaló nemesek,
Ha összezavarodnak, hangjuk táncoló lepkékké válik.
Gyötrődöm a gyönyörben és haragom tüzével keverem,
Reszketek bánatomban, és azt képzelem, ez az élvezet.

Tárd ki szárnyaid
Egy ősi, ragyogással borított világ felé

Ha a világ fényt ad, ahogy a sors határoz,
Szellő, az élet lélegzete, a menny felé úszva, hallva a vidék énekét.

Bűnös gondolataim magamban tartom és engedelmeskedem ördögi énemnek,
Irányítva a Rakshasit és hirtelen tovatűnök.

Egyedül járva Hádész útját,
Örökké fekete felhőkbe burkolózva.

Ha a világ sötétséget ad, ahogy a sors határoz,
Égni, az élet lélegzete, inni a mennyországot és felfalni a vidéket.

Árnyékként születve, eldobom erkölcseim, hogy gonosszá váljak,
Fényként születve, nem menekülhetek büntetésem elől.

 Ha a világ fényt ad, ahogy a sors határoz,
Szellő, az élet lélegzete, a menny felé úszva, hallva a vidék énekét.

Ha a világ sötétséget ad, ahogy a sors határoz,
Égni, az élet lélegzete, inni a mennyországot és felfalni a vidéket.




megjegyzés: A Rakshasa (női: Rakshasi) démook csoportja, melyeknek más a szerepük a Buddhizmus és a Hinduizmus szerint. A Buddhisták úgy hiszik, bűnös lények, akik jó útra térhetnek, míg a Hinduk szerint csak gonoszak lehetnek.