2011. december 23., péntek

Radwimps - Bagubbai (Bad Goodbye)

Valakit, ki túl közel van, hogy lássam,
Tévesen, "Én"-nek hívtam.
Kihez tartozik igazából e hang?

Valakit, ki túl messze van, hogy lássam,
Tévesen, "Isten"-nek hívtam.
Egy anyajegy volna azon az arcon?

Egy választás nélkül elfogadott életet,
Tévesen, "Szerelem"-nek hívtam.
Nem lesz semmi baj, ha így teszek.

Azt sugallja, "Miért is ne?"
Tévesen, "Álom"-nak hívtam.
Igazából, ez nem teljesen ugyanaz.

Születésem előtt nem kívántam mást, mint...

Meg akartam mutatni a reggelnek
A hajnalhasadást és a naplementét.
Biztos elbűvölnék egymást
Biztos szerelembe esnének.

Meg akartam mutatni a magányos
Télnek a nyarat.
Mindez oly könnyű, mégis oly bolondság.

A születés minden középpontja.

Bárcsak ide-oda üldöznének,
Bal és jobb közt,
Föld és ég közt,
Tegnap és holnap közt,
Álom és valóság közt,

Ezért vagyunk oly elveszettek;
Csak megérkezünk és elindulunk.

Ott fogsz állni és várni halálom útján, ugye?
Azt mondva, "Nézd, erre menj", és "Nem, ne arra".

A Föld tovább forog, akkor is ha én már nem leszek itt.
De ha a Föld nem létezne, nem élhetnék.
Mert döntéseidtől függve éltem.
Így legalább...

Egy reggelen, mikor többé már nem létezem,
Azt akarom, hogy valami lezuhanjon.

Mindez oly könnyű, mégis oly bolondság.


A reggel, mikor létezem és
A reggel mikor nem létezem.
Remélem különböznek
Legalább egy kicsit.

Mikor még meg sem születtem, és
Mikor már eltűntem.

Remélem különböznek.
Remélem más a világ.

Akkor, váltsuk valóra azt az "álmot",
Akkor, teljesítsük be azt a "szerelmet",
Akkor, imádkozzunk "Isten"-hez,
Akkor, hívjuk "Én"-nek azt a személyt,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése