2011. november 8., kedd

Baiser - Dementia

Őrület

Kék álmot láttam, a tenger mélyének kékjét
Az élet körforgása, időkön át ismétlődő
Az anya alakját elnyeli a mélység

Vörös álmot láttam, véred vörösségét
A fájdalmas seb, a vér kicsordul
Széthullt álom, az idő vissza nem tér

A táj elvonul, nem érem el – őrület
A látvány eltorzul, ködbe vész – őrület
Érzékeim tompulnak, leállnak – őrület
Emlékeim elkopnak, messze szállnak – őrület

Fehér álmot láttam, égben úszó felhők fehérjét
Az időt mélyen maga alá temette a homok
A felhők formája a könnyek folyásáé

Fekete álmot láttam, áradó sötétség feketéjét
Árnyékod kezd eltűnni a távolban
Elnyel az idő, és darabokra tör szét

A táj elvonul, nem érem el – őrület
A látvány eltorzul, ködbe vész – őrület
Érzékeim tompulnak, leállnak – őrület
Emlékeim elkopnak, messze szállnak – őrület

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése