2011. október 8., szombat

Versailles - Flowery

(Virágzó)


Egy szépség, ami remegni is elfelejt
Egy arc oly gyönyörű, hogy az se számít, ha megsebesül

Az oszlop árnyékába csábítlak téged
Megfogom kezed, és megcsókollak

A nyíló virág egy élénk ruha, mit átölel a sötétség
Ahogy a nap az emlékeim között él
Örökké vidáman ragyog, kápráztató és csillogó
Ah… így láncollak magamhoz
Be akarlak zárni az éj sötétjének börtönébe

Egy kedves arcot mutatok, mi megérinti arcodat
Dolgok, amiket ki kell űzni emlékeimből, felejteni kezdek

És emlékezni kettőnk találkozására
Csak arra a fájdalmas éjjelre

Kettőnk új élete, mi tiszta könnyekből született
Még most kárhoztat engem kedvességed
Olyan sebhely maradt utána, mi soha nem fog eltűnni rólam
Reszketve a végzettől olyan, mint egy keringő, míg ölelkezünk

Váltakozva egy olyan táncban, ami egy kört rajzol
Amíg véletlenül újra nem találkozunk

A nyíló virág egy élénk ruha, mit átölel a sötétség
Ahogy a nap távoli emlékeimben él
Örökké vidáman ragyog, kápráztató és csillogó
Ah… így láncollak magamhoz

Végleg be akarlak zárni téged csak ezekbe a karokba
Hogy csak az én virágom legyél

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése