2011. október 16., vasárnap

Velvet Eden - Tsuki-kumo Nocturne

A pók éji szerenádja a holdfényben

Csupán kísértetként létezem
Annyit, de annyit vártam egy bukott angyalra

Valaki lapul a sötétségben
A zsákmányom
Ki lehet az, ki lehet az?
Közelebb merészkedem

Arrébb söpröm a harmatot, bevonom hálóm
Te vagy az, ki engem megöltél

Sokáig átkoztam neved
De most úgy dédelgetlek
A holdfény oly kegyetlen
Csak ragyog, kék-fehéren
Mélyen, mélyen a sötétben
Magával ragad
Az érzés

Nem engedem, hogy azt hidd, elfelejtetted
Nézz csak rám, lásd elcsúfított testem
Még ha mérgező tűkkel is szúrnak át
Az elveszett idő nem jön már vissza

„Nem térhetek veled vissza
Megértettem”

Szívemben ébredezik a szerelem
Mit lakat alatt tartottam
Nevek, emlékek, ki kell törölnöm mind
Pók vagyok
Agyaraim mutatom

Nem engedem, hogy azt hidd, elfelejtetted
Nézz csak rám, lásd elcsúfított testem
Még ha mérgező tűkkel is szúrnak át
Az elveszett idő nem jön már vissza

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése