2011. szeptember 9., péntek

Shiki Project - Shi no Kuni


(A halál földje)

Ez az élet elbűvölő, de
Vakítja szemem.
A lámpafényt követve,
Fogjuk egymás kezét, és induljunk a halál földjére.

Keresem a tájat, mit képtelen vagyok felidézni,
Mit elfeledtem egykoron.

Lehunyt szemekkel, átadom magam az álmoknak,
és pihenek csendesen lélegezve.

Ez az élet elbűvölő, de
Vakítja szemem.
A lámpafényt követve,
Fogjuk egymás kezét, és induljunk a halál földjére.

Álmomban látott táj
Virágzik a völgybe tűnő folyónál.

Vörös virágok rothadó bűze
Kecsegteti árva gondolataim.

Ez az élet elbűvölő, de
Vakítja szemem.
A lámpafényt követve,
Fogjuk egymás kezét, és induljunk a halál földjére.

De mégis siralmas,
E földön, mire ráleltem,
Az egyetlen fénysugár, az egyetlen melegség mosolyodban
Te voltál, elbukott lényed.

Miért épül fal minden elé, mit szeretek,
Egyesével, az idő múlásával?

Dühít és összezavar,
Elsodor és megdermeszt,
Mélybe taszít, összetör és tovatűnik.

Ez az élet elbűvölő, de
Vakítja szemem.
A lámpafényt követve,
Fogjuk egymás kezét, és induljunk a halál földjére.

Ah, bűneim és büntetéseim, és még emlékeim is,
Titokban fehér kerámiába rejtem,
És a szén illata hív minket,
Elkísérlek a halál földjére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése