2011. szeptember 3., szombat

Screw - Dyspnea


(Légszomj)

A megbánás egyre csak folytatódó zokogása
A megbánás létezést tagadó zokogása
Többé nem tartok ki az élet mellett
Ájulásba zuhanok...

A szorosan megkötözött csuklók újra tehetetlenek
Az éjszaka oly erősen nehezedik rám, hogy úgy érzem megfulladok

Álarc akár egy emberi arc
Megfeszítve, az alárendeltség érzése
Mély kettős öngyilkosságot rejtve
Vérem egy fagyott kék rózsa
A hőmérséklet lehűl
És senki sem nyerheti vissza a messze sodródott szerelmet

Mért őrzöd a melegséget hangodban,
Mi felébreszt?
Ez a földi pokol...
Visszatartja lélegzetét a félelemtől

Álarc akár egy emberi arc
Az ideálok bánata a fájdalmas jel,
Ami közelre hozza az energiát
Vérem egy fagyott kék rózsa
Egy alaptalan tündérmese
Azon napok kántálása, mi nem hordozza az élet értelmét

Megint, légzésem irányíthatatlan, lassan megszűnik
Céljaim miatt habozni kezdek
Mikor egyedül vagyok, még lélegezni sem vagyok képes
Illúzióim magukkal ragadnak

Mért őrzöd a melegséget hangodban,
Mi felébreszt?
Ez a földi pokol...
Visszatartja lélegzetét a félelemtől

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése