2011. szeptember 4., vasárnap

Nick Cave and the Bad Seeds - Do You Love Me? (Part 1 & 2)

Szeretsz?

Tűz és lárma éjjelén találtam rá
Vad égen vad harangok zúgtak
Attól a pillanattól fogva tudtam
Szeretni fogom, míg elragad a halál
S ezernyi könnyét csókoltam le
Sokfájdalmú Úrhölgyemnek
Kikönyörgöttet, kölcsönvettet, lopottat
S olyat, mi eltétetett másnapra
Végtelen éjszakán, ezüstös-csillogón
Csengett-bongott a harang a kápolnából

Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz
Úgy, ahogy én téged?

Nekem adatott, hogy rendet tegyen
S erényeim felsorakoztattam mellé
Mégis elavultnak s kicsinek éreztem magam
Megtaláltam benne Istent, s összes Ördögét
Ágyamból száműzte a hóvihart
Hamis nap ragyogott feje felett
Olyannyira fénnyel teli volt ő
Árnyékán karmok, haj, és őrület
Szerelemvonalaink végleg kusza csomók
S csengett-bongott a harang a kápolnából

Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz
Úgy, ahogy én téged?

Tele volt a szíve szeretettel s odaadással
Tele volt a feje terrorral s zsarnoksággal
Hát próbálkozom, tényleg, igen, hidd el
De néha, tudod, édesem, mindenki téved

Úgyhogy gyere, s találj meg, kedvesem
Itt vagyok lenn a földön, sárba tiporva
Ah, és itt jön ő, alakja eltakarja a napot
Belső combján csordogáló vérpatak
A hold az égen csonka s ütött-kopott
S cseng-bong a harang a kápolnából

Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz
Úgy, ahogy én téged?

Minden a maga vége felé közeleg
Mielőtt megismertem, tudtam, el fogom veszteni
Esküszöm, mindent megtettem, hogy jó legyek
Esküszöm, mindent megtettem, ne használjam ki
Csuklóján és bokáján a gyűrű vadóc
S csengett-bongott a harang a kápolnából

Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz
Úgy, ahogy én téged?



Szeretsz? (2. rész)

Előre! Előre hát! S egyre csak megyek tovább
Oda, hová előttem ember még nem vetődött el
Míg cipőm talpa lyukakkal teli nem lesz
S irány a mélység egy golyóval
E kóborlás s kószálás már halad a maga útján
Az őslényekkel és a drága jó lovakkal legelek
S az utcák megrepednek s a tátongó mély leránt
Szószékemmel, kis dobozommal
Ezüstös-csillogó a mozi mennyezete
S csengnek-bongnak az érmék zsebemben

Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz?

Van a teremben egy férfi, kislányos szemekkel
Kezében gyermekkorom, cserébe váltságdíj
A vásznon egy halál, egy ruha susogása
S egy émelyítő hang jóképűnek hív
Van a teremben egy férfi, ravasz lányos szemekkel
A vásznon egy majom, egy gorilla
Egy nyögés, egy köhögés, egy ruha susog
S egy haláltól s vaníliától bűzlő hang
Ez mind titok, szétmarcangolt s széttépett
S csengnek-bongnak az érmék zsebemben

Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz?

Vérrel festett az egész mennyezet
Kihunynak a fények, a vörös függöny fel
Minden csupa füst, s szöveg, mit kívülről fújok
S csengnek-bongnak az érmék zsebemben
Amint az óriás vászon pattogott s kattogott
Fiatalkorom órája lejárt s megállítódott
S csinos kis testem furcsán megtámasztódott
S nadrágom a bokámnál van egészen lenn
Igen, előre! S egyre csak fel!
S megyek szerelmet keresni
Szeretsz? Ha igen, hálás leszek

Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz?

Ez a város egy kannibál, folyóparton gubbaszt
Életet ad, de el is tudja venni, ifjúságom
Eljön majd az idő, mikor már tehetetlen vagy
Ez tény. Ezek a rideg igazságok
Szeretsz?
Szeretlek, jóképű
De szeretsz?
Igen, szeretlek, jóképű vagy
Fogaskerekek s drótok közt, ifjúságom
Vanília lehelet s jóképű majmok lányos szemekkel
Igazság s igazságtalanság közt bolyongó álmok
Szörnyű hazugsággá váló emlékek
Szóval előre! Előre hát! S egyre csak tovább
Előre! S egyre csak fel! S megyek szerelmet keresni
Csuklómon és bokámon a gyűrű kék-fekete
S csengnek-bongnak az érmék zsebemben

Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz?
Szeretsz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése