2011. szeptember 22., csütörtök

Mucc - Utagoe

Hiába a tücskök, melyek énekelnek az esőben szárazak és eltűnnek
Eldobják bábjaikat és sikítanak a sötétben
Egy fiatalemberen, ki egyedül van, mint a négylevelű lóhere a burjánzó növények közt, lenyugszik a napsugár

Képtelen vagy hallani ezt a lágy dallamot, csak magadtól kell énekelned, nem?

A tiszta nap elvakít
A sötét árnyak kiszipolyozzák magukat
Szeretem ezt a világot, amiben semmi nem létezik, miért érdemes lenne élni

A kékes fény mely tükröződik a víz felszínén
A staccato* a patakzó, fényes jeleneten
A lebegés elnyúlik, könnyebb így pihenni
A szentjánosbogarak eltűnnek az árvízben

Az élet rövid, engedd, hogy a szívünk egy ritmusra dobbanjon

A vihar után leromboltuk a szivárványt
Már nem kell meghalnunk
Nevetni fogunk a saját őrültségeken
Nem tudod mi az, mi igazán megéri
A hibátlan ártatlanság a mocsok főlé emelkedik, nemes lesz... ez egy vicc?

A tiszta nap elvakít
A sötét árnyak kiszipolyozzák magukat
Szeretem ezt a világot, amiben semmi nem létezik, miért érdemes lenne élni
Együtt egyszerű, és egyenes ösztönzéssel
Visszatérünk ahhoz a helyhez, ahol hangunk és üvöltésünk lerombolják egymást
Tücskök az esőben, eltűnnek az augusztusi égen, hátrahagyták bábjaikat

* zenei fogalom: szaggatottan minden hangjegyet külön játszva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése