2011. szeptember 23., péntek

Matenrou Opera - Faust


Egy sötétségben még soha nem látott fény remeg, remeg hangok táncolnak
Ez a káprázat valóság, a valóság illúzió mit magamnak nevezek
A csábító hang oly édesen csavarja testemet nedves nyelvével
A múltba zuhanok, szembeszállok istennel, eldobom a jövőt
Ha a kezem megragadhatja tiédet
Amikor ezek a fülek képesek lesznek hallani a hangod
Nem számít, ha felajánlom az életemet most azonnal
Kedvesem, ha még egyszer értem vennél levegőt
Akkor felajánlom testemet a kísértő sötétségnek
Kedvességbe burkolózva ez olyan meleg érzés
Gyengédségbe burkolózva meg akarok halni
Ha a kezem megragadhatja tiédet
Amikor ezek a fülek képesek lesznek hallani a hangod
Nem számít, ha felajánlom az életemet most azonnal
Kedvesem, ha még egyszer értem vennél levegőt
Akkor felajánlom testemet a kísértő sötétségnek
Térjünk vissza ahhoz az időhöz
És engedd, hogy lássam
Még egyszer veled, élve

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése