2011. szeptember 16., péntek

Luna Sea - Moon

Hold

Fátylat borít rám a köd, nem látok semmit
Testet ölt egy zavaros sziluett
A holdra gondolok...

Azt hittem, soha többé nem kell
Az értelmetlen kedvesség már
De most csak céltalanul bolyongunk

Minden örökkévaló
De elegem van az egyedüllétből
Tele vagyok álmokkal, el kell mondanom
Így nem tudok előrelépni

Dalom nem fog teljesen elérni
„Ott vagyok veled, szorítom kezed?
Kérlek, hívj magadhoz”

Összegyűjtöm a hold halvány fényét
És összezárt szívedbe mélyen benyomom

Míg el nem ér dalom
Itt foglak őrizni, mélyen
Szorosan összezárt szívemben

Fátylat borít rám a köd, nem látok semmit
Testet ölt egy zavaros sziluett
És rád gondolok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése