2011. szeptember 22., csütörtök

Buck-Tick - Yuuwaku

Kísértés

Megsebeztem egy üvegszilánkkal jobb kezem
Hogy a jelenről elfeledkezzek
Hátrahagytak, nemsoká beleolvadok a tájba
Mi az, ami oly kedves számodra?
Mire felébredsz, biztos elfelejted arcom és melegségem

Drága angyalaim, Máriám meghalt
Az igazságot mindenki elorozta
Így ma éjjel újra kísért a szerető, kit úgy hívnak, Halál
Lehet, hogy ez nem a boldogság, de
Ha hagynád, hogy hozzászokjak összefonódott ujjainkhoz és
Ahhoz a forrósághoz testedben, akkor jobban lennék

Hallom hangod, visszatérjek-e abba a hideg szobába?

Ah, gyorsnak kell lennem, ah, de végül nyomod veszett

Ma éjjel árad a halál költészetének kísértése, hová futhatnék?

Hallom hangod, visszatérjek-e abba a hideg szobába?
Hogy szerethetnének? Nincs most itt senki sem

Hallom hangod, visszatérjek-e abba a hideg szobába?
Meg kell ölnöm magam, hogy veled lehessek

Ah, gyorsnak kell lennem, ah, de végül nyomod veszett

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése