2011. szeptember 18., vasárnap

Buck-Tick - Idol

Bálvány

Ágyhoz kötöttek egy fehér kórteremben; szemem sarkában rózsakert
Ez a pokol? Vagy csak álom? Halántékom lüktet, a tű behatol bőrömbe

Örökre beleégett szemhéjamba a nap borostyánsárga fénye

Telik az éjjel, s felkél a telihold, amint lecsapnak rám a gonosz istenek*
Mindent beborító sötétségbe csábítanak, látják kudarcot vallott szeretetem

Erről a valaha ünnepelt bőrről egyenként leválnak a pikkelyek

Csodálatos; először pusztulás, majd születés; kozmikus és végtelen
Gyönyörű; pont, mint édesanyám hasában, kimeríthetetlen a szeretet

Örökre beleégett szemhéjamba a nap borostyánsárga fénye
Erről a valaha ünnepelt bőrről egyenként leválnak a pikkelyek

Csodálatos; először pusztulás, majd születés; kozmikus és végtelen
Gyönyörű; pont, mint édesanyám hasában, kimeríthetetlen a szeretet

Talán mégsem féltél istenné válni, hiszen a világegyetem végtelen
Gyönyörű, nem? Ahogy mindenen átragyog a kimeríthetetlen szeretet



* Az eredeti szövegben „naga istenek”; kígyófarkú, sárkányszerű lények.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése