2011. szeptember 14., szerda

Buck-Tick - Gekka reijin

Szépség a holdfényben

Visszafojtom lélegzetem, elvesztem a sötétségben
Majd hirtelen elmosolyodok, fátyolként körülvesz

Biztos képzelődöm, ez nem te vagy, vagy bárki, akit ismerek
Csak állsz, és a holdat nézed

Majd elfutsz, árnyakat kergetsz
Mikor elfáradsz, elillansz csendben

Csonttá válsz, majd hamuvá, végül virágzol teljes pompádban
Egy szál virág, amit én öntök dalba

Ah, e végtelen éjben vándorolok
Ah, míg te csak álmaid álmodod
Ah, e végtelen éjben vándorolok
Ah, míg te csak álmaid álmodod

Biztos képzelődöm, visszatér a melegség a kezembe
Míg csak állok, és a holdat nézem
Csonttá válok, majd hamuvá, végül virágzom teljes pompámban
Egy szál virág, hogy dalba öntsék

Ah, álmodban felüvöltök, sikítok

Ah, e végtelen éjben vándorolok
Ah, míg te csak álmaid álmodod
Ah, e végtelen éjben vándorolok
Ah, míg te csak álmaid álmodod

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése