2011. augusztus 3., szerda

Uverworld - Gekidou

Metsző tekintet,
Közhelyek,
Vagy valaki másolatává válni, ezek nem elégítenek ki.
Nem vágyom a ragyogásra,
Mert egy nap fenyegető tigrisként tér vissza hozzám.

A legjobb játszmák egy sötét időszak végén zajlanak le. Az első színpad a házban van,
És úgy érzem nem veszthetem el ezt a csatát.
Gyerünk, küzdjünk 24/7.

Még ha egy kék világon is ragadtam, nevetek majd mindenen.
És mert most elvesztettem a Napot, a Hold keresésére indulok.

Szem elől vesztettünk dolgokat, melyek korábban világosak voltak,
És most fulladozunk emlékeink tengerében.
De miért? Miért játszom úgy,
Mintha sosem ígértem volna ilyeneket és továbblépek a következő helyre.

Akár a felhők,
Elvesztettem ragaszkodásom.
Már elegem van a behízelgőkből, akikkel minden nap találkozom.
A ragyogás haldoklik,
És bár lassan veszti erejét, nem gondolom át kétszer, mit is mondtam.

A legjobb játszmák egy sötét időszak végén zajlanak le. Az első színpad a házban van,
És figyelmesen keresem az Elysium-ba vezető kapukat, így majd odaküldhetem őt.

Mit az elcspelt szavaktól kapsz, miket fél-szívvel odafirkantasz egy papírra,
Csak reménytelenül összecsengenek, elcsépelt szavak üres története.

Hagyjunk itt egy kicsit fontos emlékeinkből.
Túl nehéz lenne átcipelni őket a tengeren.
És mikor legközelebb találkozunk, örömmel idézzük fel ezeket az emlékeket.

Lázadó, mikor fogja a végtelen hang újra elérni szívem?
Lázadó, hallani akarom újra a végtelen hangot.
Lázadó, mikor fogja a végtelen hang újra elérni szívem?
Lázadó, ez a fordulópont.

G9, ez összezavarja az agy változásait egy sokk miatt.

Alap, képesség, elme

Első menet, előre és ugass tovább abból az idétlen világból.
Ez egy mindent bele gyors menetnek igérkezik, ami növelte az ellenállás felszámolását.
Az ütés G9-el teli.
És összezavarja az agyat.
Lázadó, erőszakosán ráz, átszakítja dobhártyád.
Lázadó, újra erőszakosan ráz.

Szemeim, mik többé nem találják a Napot,
Most meg fogják, a sohasem tükröződő és ragyogó Hold.
Követve végtelen vágyaim és kívánságaim,
Céltalanul sétálok, valami nem létezőt keresve.

Szem elől vesztettünk dolgokat, melyek korábban világosak voltak,
És most fulladozunk emlékeink tengerében.
De miért? Miért játszom úgy,
Mintha sosem ígértem volna ilyeneket és továbblépek a következő helyre.

Hagyjunk itt egy kicsit fontos emlékeinkből.
Túl nehéz lenne átcipelni őket a tengeren.
És mikor legközelebb találkozunk, örömmel idézzük fel ezeket az emlékeket.

Ha sikerül itt hagynunk őket, nem fulladunkmajd meg vagy mondunk le róla és itt fogunk találkozni.
Lázadó, mikor fogja a végtelen hang újra elérni szívem?
Lázadó, ez a fordulópont.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése