2011. augusztus 7., vasárnap

Kagrra, - Yuki Koi Uta

(Hólepte szerelem dala)

A szikrázó hó közepette, oly sok szerelem halmozódik bennem,
Hogy szívem meg tudna tőle szakadni.
Irántad érzett szerelmem bánatosan hull,
De nem mondhatom el neked, ezét egyszerűen megfagyaszt.

Mikor halkan résnyire kinyitottam szemeim, arcodat láttam, ahogy az ablaknál nevet.
Több okból, kissé magányosnak éreztem magam e képet figyelve.
Minden bizonnyal nem emlékszem mikor, ahogy a levegő elszáll,
Beolvadtál szívembe.

Változatlan kívánságom, sosem változó érzéseim,
Ha örökké mellettem lennél,
Elhoznád a napfényt,
A bensőmben növekvő szürke tájba, de...

A szikrázó hó közepette, oly sok szerelem halmozódik bennem,
Hogy szívem meg tudna tőle szakadni.
Irántad érzett szerelmem bánatosan hull,
De nem mondhatom el neked, ezét egyszerűen megfagyaszt.

Halkan lladra támaszkodva haboztál aznap,
Tudtomon kívül, a régmúlt mosolyát viselted.
Nem tudlak elérni, hangom megtörik, körbe szökell,
És visszatér, hogy átdöfje szívem.

Változatlan kívánságom, sosem változó érzéseim,
Ha örökké mellettem lennél,
Elhoznád a napfényt,
A bensőmben növekvő szürke tájba, de...

A szikrázó hó közepette, oly sok szerelem halmozódik bennem,
Hogy szívem meg tudna tőle szakadni.
Irántad érzett szerelmem bánatosan hull,
De nem mondhatom el neked, ezét egyszerűen megfagyaszt.

Ha egy kicsit is bátrabb lettem volna, képes lettem volna
Minden melegséget tenyerembe rejteni és megragadni téged.
Minden bizonnyal nem emlékszem mikor, ahogy a levegő elszáll,
Beolvadtál szívembe.

Változatlan kívánságom, sosem változó érzéseim,
Ha örökké mellettem lennél,
Elhoznád a napfényt,
A bensőmben növekvő szürke tájba, de...

A szikrázó hó közepette, oly sok szerelem halmozódik bennem,
Hogy szívem meg tudna tőle szakadni.
Irántad érzett szerelmem bánatosan hull,
De nem mondhatom el neked, ezét egyszerűen megfagyaszt

Örökké kereslek,
És lehullok rád a hóval.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése