2011. augusztus 6., szombat

Kagrra, - Urei

(Melankólia)

Ah...a szélbe burkolózva, szerelmem messze fújja,
Mikor felpillantok az égre, túl világos.

Mikor halkan haladok,
Nosztalgia rengeti meg szívem.
Az égnek ott vannak a csillagai, a földnek a virágai, nekem pedig te,
Ölelve, csókolva,
Egymásra mosolygunk.

Ah...a szélbe burkolózva, szerelmem messze fújja,
Mikor felpillantok az égre, betakar és elsodor.

Elfordultál,
Hajad gyengéden megsuhintott,
Illatod azokra a napokra emlékeztet,
És könnyek csorognak végig arcomon.

Ah...a szélbe burkolózva, szerelmem messze fújja,
Mikor felpillantok az égre, túl világos.

Ha tovább lehettem volna melletted,
Ha korábban ráébredtem volna,
Örökké élhettünk volna,
Összekulcsolt kezekkel, melyek sosem válnak szét,
A szélbe burkolózva,
Szerelmem messze fújja.

A ragyogó szélbe burkolózva, szerelmem messze fújja,
Mikor felpillantok az égre, bágyadt színektől foltos.

Mikor álmom messze fújja, mikor a hervadt virágok elvesztik szirmaikat,
Mikor lehunyom szemeim, még mindig itt vagy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése