2011. augusztus 25., csütörtök

Kagrra, - Towa ni

(Az örökkévalóságig)

Sóhajtok a tükörképem láttán,
Mi hátat fordít nekem.

Hagytam gondolataim messze szaladni,
Még emlékeim is szörnyen távoliak.

A ragyogó éjszakai ég keresésére indulok,
Az ölelő napoktól, még egyszer
E jól ismert tájban mutatom meg álmaim,
Az idő miben örökké hittem.

Felkavarom a port ujjaimmal,
Most, különösen szomorú vagyok.

Így,
Mindig mosolyognom és szárnyalnom kellett volna?

A ragyogó éjszakai ég keresésére indulok,
Az ölelő napoktól, még egyszer
E jól ismert tájban mutatom meg álmaim,
Az idő miben örökké hittem.

De még érzelmek nélkül is,
Az idő mindig megpróbálja elfojtani szívem.

A ragyogó éjszakai ég keresésére indulok,
Az ölelő napoktól, még egyszer
E jól ismert tájban mutatom meg álmaim,
Az idő miben örökké hittem.

Kérlek, hadd érezzem az örömöt és a fájdalmat,
Hogy képes legyek könnyeket hullatni,
Az ablakomon beragyogó fényben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése