2011. augusztus 6., szombat

Crow / Kagrra, - Setsunaru Kotoba

(Múlandó szavak)

Az őrület ránk hulló esője,
Féktelen szorongás a bánat előestjén,
Mindannyiunkat démonná tesz.

Isten, Isten, Isten...megállapodik,
Isten, Isten, Isten...hátat fordított,
Hogy az egyetlen, kit legjobban szeretek erőtlenül lehorgasztja fejét.
Látványa, ahogy a végre vár, lehangoló számomra.

Isten, Isten, Isten...szomorúság.
Isten, Isten, Isten...nem hallható.
Isten, Isten, Isten...szomorúság.
Isten, isten, Isten...eltaposott.
A könnyek végén egy szivárvány-színű hárfa játszik,
És én a semmibe süllyedek, elvesztve a szavakat.

Eldobom minden haragom és gyűlöletem,
És csak megragadom térdeim.
Feltöltöm magam e duzzadó szerelemmel.

Isten, Isten, Isten...szomorúság.
Isten, Isten, Isten...nem hallható.
Isten, Isten, Isten...szomorúság.
Isten, isten, Isten...eltaposott.
A könnyek végén egy szivárvány-színű hárfa játszik,
És én a semmibe süllyedek, elvesztve a szavakat.

Kívánságom, általam követve,
Ki nem menthet meg a süllyedéstől,
Mindkettő az égbe emelkedik,
Megragadva a múlt számtalan darabját, mint sok apró buborékot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése