2011. augusztus 25., csütörtök

Kagrra, - Sakurazukiyo

(Cseresznyevirágok holdfényes éjjele)

Akárhányszor felnézek a ködös, fehér Holdra,
Akárhányszor megunom az üvegen elmosódott arcom,
Távoli, messzi emlékek elárasztanak,
Egy fakó, szívmelengető táj képe feléledt.

Lassan a cseresznyevirág szirmai úsznak a levegőben,
Fürgén táncolva lehullnak
A víz tükrére, szétterülve szívemben.
Remegve lehullnak,
Sosem térhetek vissza ezekhez a napokhoz.

Egy évszak hatása alá kerültem,
Túl csodás, hogy szavakba öntsem,
Valahogyan azok a fények
Akkor sem tűnnek el, ha elveszítem őket.
Az oly messze úszó idők emlékei,
Egy apró csengettyű halk hangját hallom.

Lassan a cseresznyevirág szirmai úsznak a levegőben,
Fürgén táncolva lehullnak
A víz tükrére, szétterülve szívemben.
Remegve lehullnak,
Sosem térhetek vissza ezekhez a napokhoz.

Várlak és aggódom érted, sírtam
Kicsiny sziluetted
Többé nem találkozhatunk.

A tavasz illata,
Gyümölcsöt nem hozó virágok nyílnak a mezőkön,
A napfény,
Átragyog a fák sűrűjén és a havat pásztázza.
Ahogy visszaemlékszem erre az időre,
Vártam rád,
Oly szomorú érzés.

Lassan a cseresznyevirág szirmai úsznak a levegőben,
Fürgén táncolva lehullnak
A víz tükrére, szétterülve szívemben.
Remegve lehullnak,
Sosem térhetek vissza ezekhez a napokhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése