2011. augusztus 13., szombat

Kagrra, - Ren

(Lótusz)

Kívánságom múlandó és törékeny,
Messze kerülve e parttól és a nirvánától,
Többé nem találkozhatunk, e parton, e parton...

De arcod meggyötört,
Szemeim bensejében.
Még ha nem is érinthetlek,
Keresni foglak.

Szeretett nevedet adom
E gyönyörűen hajladozó virágnak.
Talán nem leszünk örökké elválasztva egymástól,
Körülfonlak emlékeimmel.

Ezen évszakban az élet túlcsordul,
Találkoztam veled, mosolyogtál,
Ez egy gúnyos beszélgetés volt.

De alakod meggyötört,
Szemeim bensejében.
Még ha nem is találhatok rád,
Keresni foglak.

Szeretett nevedet adom
E gyönyörűen hajladozó virágnak.
Talán nem leszünk örökké elválasztva egymástól,
Körülfonlak emlékeimmel.

Mi ketten...mi ketten...
Emlékeim eltűnnek, közelebb...közelebb...
Ragaszkodásom egyre nő,
Még ha nem is ölelhetlek,
Mert én, én élek.

Szeretett nevedet adom
E gyönyörűen hajladozó virágnak.
Talán nem leszünk örökké elválasztva egymástól,
Körülfonlak emlékeimmel.

Csak még egy kicsit, egy kicsit, csak egy kicsit,
Te, kérlek virágozz bensőmben.
Mert neked, neked küldök,
Az örökkévalóságig, véget nem érő szerelmes balladákat.

Talán nem leszünk örökké elválasztva egymástól,
Körülfonlak emlékeimmel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése