2011. augusztus 4., csütörtök

Kagrra, - Paraiso

(Paradicsom)

Talán hangom zeng majd egyetlen szerelmemnek,
Rombold le a figyelmeztetések zárt kapuját, gyenge káprázatba burkolva.

Még ha engedetlen testem bele is keveredik a sötétség mélységébe,
Szívem kiemelkedik, szívverésem megvadul, minden porcikám irántad érzett vágyamtól mocskos.

Egy ragyogó arany fényekkel teli álomvilág,
Gyere, nyújtózz az örökkévaló paradicsom felé.
Fájdalom és bánat nem talál itt minket,
Gyere, nyújtózz az örökkévaló paradicsom felé.

Úszol a sötét égen, darabokra hullasz színes nyomoktól,
Ha kívánsz egyet a csillámló agyalporon, a káprázó holdvilágos éjben,
És lehunyt szemeid...

Egy ragyogó arany fényekkel teli álomvilág,
Gyere, nyújtózz az örökkévaló paradicsom felé.
Fájdalom és bánat nem talál itt minket,
Gyere, nyújtózz az örökkévaló paradicsom felé.

Talán hangom zeng majd egyetlen szerelmemnek,
Talán e dal, szerelmem, zeng majd egyetlen szerelmemnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése