2011. augusztus 4., csütörtök

Kagrra, - Kotodama

(A szavak ereje)

A sötétség mélyén, hol Isten is aludni tér,
Megragadom e kívánságot, mivel egyedül nézek szembe,
Beburkolom e fehér füzérrel,
Egyetlen szerelmem végzete felé tart.

Fekete felhők alatt, az Ördög kivillantja fogait, éles fénysugarakat szórva,
Átkot hordozó vörös kezem biztosan metszi mellkasod.

A sors most túllépi az időt,
És keringő szerelmem egy perzselő lángban végzi.

Elveszett szerelmem sóhajok borítják felhőbe,
Hullatott könnyeim vérré válnak.

Fehér füzérem bűntől mocskos,
És életem virága elveszti szirmait.

Hunyd le szemed, a vég eljövetelének pillanatában,
Legalább feledkezz meg mindenről, csak egy kis időre, és zárd el szeretőd.

A sors most túllépi az időt,
És túláradó szerelmem ellenőrizetlenül kiözönlik.
Lelkem sosem tűnik el,
Remélem szeretni fogsz következő életemben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése