2011. augusztus 7., vasárnap

Kagrra, - Koi

(Szerelem)

Ahogy a rizsföldek közt sétálgatok,
Ahogy lépek selyemkócra taposok,
A változatlan táj elmosódik szemeim előtt.

Ezen a helyen,
Hova a csábító füst vezet,
Egy édes mosoly.

Annak a napnak emlékei,
Még mindig itt vannak szívemben, változatlanul.
Éjszakákon, mikor a szél befúj a réseken, az a mosoly emelkedik és zuhan,
Bosszant, hogy oly közel vagy, hogy megérinthetnélek,
Azon kapom magam, hogy elfordulok,
Hogy ne lásd
Kipirult arcom.

A bágyadtan fodrozódó
Patakok a rizsföldek közt,
Leguggoltam és találtam
Négy fehér lóherét.
Ahogy egymásra néztünk,
És ígéretet tettünk,
Hullajtottál egy könnycseppet.

Vissza akarom húzni
A múló évszakot,
És mesélni neked
E szerelemről,
Mi olyan mintha eltűnne,
Ha meg akarom említeni.

Annak a napnak emlékei,
Még mindig itt vannak szívemben, változatlanul.
Éjszakákon, mikor a szél befúj a réseken, az a mosoly emelkedik és zuhan,
Látványod tovatűnik a ködben,
Egyetlen búcsúszó nélkül,
Még mindig eltölti szívem, ahogy akkor.

Még most is...
Még most is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése