2011. augusztus 4., csütörtök

Kagrra, - Boukyaku no Hate no Kogoeta Kodoku

(A feledésre vágyó dermedt magány)

Különös, bár oly régen volt,
Még mindig nem tudom megszokni e szoba ürességét,
Mert még mindig rám mosolyogsz a falon lévő számtalan képről.

Nem térsz vissza, nem bánkódom, bár még mindig szeretlek.
Mi a baj velem? Nem tudom miért, de még mindig dermedt vagyok.
Felejteni akarok, felejteni akarok, felejteni akarok.

Végül a szomorú dolgok semmivé foszlanak,
És azt hittem képes leszek továbblépni egy új holnap felé,
De még mindig úgy érzem, hogy nemsokára feltűnsz a vasúti kereszteződés tűloldalán.

Nem térsz vissza, nem bánkódom, bár még mindig szeretlek.
Mi a baj velem? Nem tudom miért, de még mindig dermedt vagyok.
Felejteni akarok.

Nem térsz vissza, nem bánkódom, bár még mindig szeretlek.
Mi a baj velem? Nem tudom miért, de még mindig dermedt vagyok.
Még azt sem tudom, magányban élek-e; az idő telik,
Majd távozik.

Nem térhetek vissza azokhoz a napokhoz, így most aludni térek...

2 megjegyzés:

  1. Jaj, köszikeeeee, úgy szeretem ezt a dalt.... csak kábé egy évembe tellt, mire meg tudtam jegyezni a címét xD.

    VálaszTörlés
  2. Szivi, én is nagyon szeretem és most fordították le angolra, úgyhogy nagyon megörültem neki ^^ Ja, ez a cím csak egy kissé lett hosszú...XDDD

    VálaszTörlés