2011. augusztus 4., csütörtök

Kagrra, - Amafurase Tanmaina

(Imádság az esőért)

Egy perzselő láng leragyog ránk,
Oly forró, lángra lobbantja lélegzetünk; a halál rotható hamvai.

Katasztrófába taszítja a világot.

Hatalmas tömegek pánikolnak, letérdelnek és imádkoznak.

A pusztulás istene gúnyosan kacag,
Hangja széthasítja a mennyországot,
És minden élő ember leborul szúrós tekintete elé.
A pusztulás istene pompásan táncol, megöli a virágokat táncával,
És minden élő ember féli e szépséget.

Szemeim száraz könnyekkel telnek,
A szétszóródott csontokat összeszedő gyermekek látványától.

Hol vannak azok a büszke felhők?

A tömegek elmondják utolsó imáikat.

A pusztulás istene sarkon fordul,
Nyilvánvaló dühében kiált,
És minden élő ember üdvözli a mennydörgést.
A pusztulás istene leereszkedik,
Egy üvöltéssel és világos vörös színnel,
És minden élő ember remeg rémületében.
A pusztulás istene felnéz az égre,
És esőfüggönyt küld a földre,
És minden élő ember összetett kezekkel mond köszönetet kegyelméért

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése