2011. augusztus 21., vasárnap

heidi. - Utakata/Houmatsu

(Múlandóság)

Ah, ez a csodálatos világ,
Szívem mélyéből gyűlölöm.
Ah, ha már bele kell kóstolnom,
Mi életem értelme?

Ha hangom elér téged,
Ha hallgatod hangomat,
Csak egy dolgot szeretnék mondani,
Ne mondj ily szomorú dolgokat,
A boldogsák ami után mindenki vágyakozik, olyan
Akár egy bemocskolt, felhőtlen és napos délidő.

Miért gyönyörűek az emberek? Miért csúnyák?
Ami szívemben lakozik, hogy
Most létezem a válaszban,és egy nap, igen,
Megpróbálom elfogadni.

Ah, ezen a csodálatos világon,
Feláldozok mindent.
Ah, ha tovább pusztul múlandóságában,
Ünnepeljük meg a tényt, hogy megszülettünk.

Egy bolond vagyok, ki elmerül az illúziókban,
Bár tudnom kellett volna az elejétől fogva,
Minden egyes nap, szívem reszketett félelmében,
Nem habozom félredobni és elhagyni az álmot, amiben makacsul hittem,
Mondhatod egyáltalán, hogy éltem?

Miért ragyognak az emberek? Miért kell átélniük a veszteséget?
Egy elröppenő pillanat,
Most ez a kevés remény amivel meg kéne elégednünk,
El kéne ezt fogadnunk?

Miért gyönyörűek az emberek? Miért csúnyák?
Ami szívemben lakozik, hogy
Most létezem a válaszban,és egy nap, igen,
Megpróbálom elfogadni.

Miért ragyognak az emberek? Miért kell átélniük a veszteséget?
Egy elröppenő pillanat,
Most ez a kevés remény amivel meg kéne elégednünk,
El kéne ezt fogadnunk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése