2011. augusztus 13., szombat

Dir en Grey - Ruten no tou

Viszontagságok tornya*

Visszhangot képez a kóbor múlt
Az apostol a valóság rengő lüktetésére tekint
A kegyetlenül szikrázó, véget nem érő napfény megvakítja

Megragadom a csábító gondolatból fakadt gyümölcsöt
Most egyenesen a szemedbe nézek
Megragadom a csábító, üres kívánságból fakadt könnyeim
Most kizárom az eső hangját

Elragadtatás istenei
Oh, égbolt!

Elme
Elsüllyedek a megrebbenő lobogó alatt
S a Holt-tenger harmatcseppjeit követem ujjaimmal
Tátongó szegycsontom felüvölt

Isten-komplexus
Ezt nézd

Jó napot
Én lennék a fenséges, odaadó lélek
Aki megkongatja a törött harangot?

Újjáépítkezünk
Őrjöngő kiáltásokon gyarapodunk
Ha csendben tudnánk maradni
Széttörhetnénk az ormot, megmásznánk a borostyánt
Túl a helyen, ahol véletlenül elsül a Tokarev**
A teremtés minden gyermeke
A nap, mikor mindannyian a föld férgeiként születünk újjá
Pont olyan pompás lesz, mint amilyen undorító
A rend megbontása csupán önteltség lenne?

Nem akarom elfeledni a kóbor múltat
A halál a valóság rengő lüktetésére tekint
A kegyetlenül szikrázó, véget nem érő napfény megvakítja
A messzeségből felkiált a jövő
De már egyikünk se tud megfordulni és visszamenni
Ébredj fel

Összefonódik kezem az önfejű virággal
A halál a valóság rengő lüktetésére tekint
A kegyetlenül szikrázó, véget nem érő napfény megvakítja
A messzeségből felkiált a jövő
De már egyikünk se tud megfordulni és visszamenni
Ébredj fel



* Habár a címben szereplő 流転 (ruten) szó szerint „viszontagságok”-at jelent, kicsit bonyolultabb fogalom. Körülbelül a születés, élet, halál, és újjászületés folyamatos körforgását és kényes egyensúlyát jelképezi.
** A Tokarev egy szovjet pisztolyfajta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése