2011. augusztus 26., péntek

Kagrra, - Ayashi no Hikari

(Elragadó fény)

A mennyország darabokra szakad a világtól, hol furcsa emberek sétálgatnak.

Hová vezet a fény?

A dühöngő szélvihar elfojtja a ritmust,
Még a kiáltások is makacsan áradnak.

Hová vezet a fény? A csoda oly messze van, a Suzuka hegyeknél.

Eltakarod szemeid, mintha könnyeznének, a fényesség felragyog,
Körbenyalom pupilláid és elindulok a Hádészhoz vezető úton.

Hová vezet a fény? A fény Hádészhoz hív engem.
A csoda oly messze van, a Suzuka hegyeknél.

Matenrou Opera - Adult Children

(Felnőtt gyermekek)

Nem nézel rám
Azokkal a mocskos szemekkel,
Csak magadat nézed.

Valaha lefektetett szabályok,
Makacs büszkeség,
Ez mind szép és jó még a miniszterelnöknek is.

Az egyetlen aki őrült az te vagy, okoskám.
Vonyíts csak tovább a saját kertedben.

Kibaszottul érzel?

Milyen szerepet választasz,
Mikor egy saját darabban ragyoghatsz?
Annyira szörnyű lenne, még a légzést is nehézzé tenné.

Meddig fogod viselni,
A dicsőség hamis mosolyát?
Csak ne. Ne is nevess most.

Ha az az éned azért létezne, hogy szeresse az embereket,
Biztosan, ez egy ragyogó világ volna.

Kibaszottul érzel?

Az egyetlen aki őrült az te vagy, okoskám.
Vonyíts csak tovább a saját kertedben.
Ha az az éned azért létezne, hogy szeresse az embereket,
Biztosan, ez egy ragyogó világ volna.

Kibaszottul érzel?

2011. augusztus 25., csütörtök

Kagrra, - Towa ni

(Az örökkévalóságig)

Sóhajtok a tükörképem láttán,
Mi hátat fordít nekem.

Hagytam gondolataim messze szaladni,
Még emlékeim is szörnyen távoliak.

A ragyogó éjszakai ég keresésére indulok,
Az ölelő napoktól, még egyszer
E jól ismert tájban mutatom meg álmaim,
Az idő miben örökké hittem.

Felkavarom a port ujjaimmal,
Most, különösen szomorú vagyok.

Így,
Mindig mosolyognom és szárnyalnom kellett volna?

A ragyogó éjszakai ég keresésére indulok,
Az ölelő napoktól, még egyszer
E jól ismert tájban mutatom meg álmaim,
Az idő miben örökké hittem.

De még érzelmek nélkül is,
Az idő mindig megpróbálja elfojtani szívem.

A ragyogó éjszakai ég keresésére indulok,
Az ölelő napoktól, még egyszer
E jól ismert tájban mutatom meg álmaim,
Az idő miben örökké hittem.

Kérlek, hadd érezzem az örömöt és a fájdalmat,
Hogy képes legyek könnyeket hullatni,
Az ablakomon beragyogó fényben.

Kagrra, - Sakurazukiyo

(Cseresznyevirágok holdfényes éjjele)

Akárhányszor felnézek a ködös, fehér Holdra,
Akárhányszor megunom az üvegen elmosódott arcom,
Távoli, messzi emlékek elárasztanak,
Egy fakó, szívmelengető táj képe feléledt.

Lassan a cseresznyevirág szirmai úsznak a levegőben,
Fürgén táncolva lehullnak
A víz tükrére, szétterülve szívemben.
Remegve lehullnak,
Sosem térhetek vissza ezekhez a napokhoz.

Egy évszak hatása alá kerültem,
Túl csodás, hogy szavakba öntsem,
Valahogyan azok a fények
Akkor sem tűnnek el, ha elveszítem őket.
Az oly messze úszó idők emlékei,
Egy apró csengettyű halk hangját hallom.

Lassan a cseresznyevirág szirmai úsznak a levegőben,
Fürgén táncolva lehullnak
A víz tükrére, szétterülve szívemben.
Remegve lehullnak,
Sosem térhetek vissza ezekhez a napokhoz.

Várlak és aggódom érted, sírtam
Kicsiny sziluetted
Többé nem találkozhatunk.

A tavasz illata,
Gyümölcsöt nem hozó virágok nyílnak a mezőkön,
A napfény,
Átragyog a fák sűrűjén és a havat pásztázza.
Ahogy visszaemlékszem erre az időre,
Vártam rád,
Oly szomorú érzés.

Lassan a cseresznyevirág szirmai úsznak a levegőben,
Fürgén táncolva lehullnak
A víz tükrére, szétterülve szívemben.
Remegve lehullnak,
Sosem térhetek vissza ezekhez a napokhoz.

Fade - Cosmicalism

A váratlan igazság könyörtelenül tönkretesz
Az utolsó figyelmeztetés megváltoztatja a világot

Úgy tűnik nem törödűnk a jövővel, egy eskü melytől talán megtörünk
A koromsötétben még szynészkedni is elfelejtünk
A bennem felhalmozódott érzésekkel
Kezemben, mi csak téged keresett, őrzöm a reményt

A tökéletes igazság, az egymás iránt érzett szeretet érzése
A melegség, mit egymásnak adunk, kéz a kézben
A csoda mit létrehozunk, ahogy együtt érezzük
Meg akarom pillantani az örökkévalóságot, a jövőt, hol a fény ragyog

Senki sem hisz majd egy nagyobb jövőben
Elvesztettünk minden reményt, senki mást nem tisztelünk, csak magunkat
Létrehozok egy jobb holnapot
És ha hangod elér, eltűnik minden bizonytalanságom

Érzéseim újjászületése, napok, mikor együtt nevetünk
Az álmaimat örző valóság, ezeket tanultam tőled
Sehová sem mehetek, elvesztem e világban
Megtaláltam a jövőt melynek neve te vagy

A tökéletes igazság, az egymás iránt érzett szeretet érzése
A melegség, mit egymásnak adunk, kéz a kézben
A csoda mit létrehozunk, ahogy együtt érezzük
Meg akarom pillantani az örökkévalóságot, a jövőt, hol a fény ragyog

A ragyogó jövő

2011. augusztus 23., kedd

Big Bang - Tell Me Goodbye

(Mondj búcsút)

[G-Dragon]
Hagylak elmenni (itt van valaki...)
Hagylak elmenni (valaki)
Igen, megértettem, yeah
Még mindig oly sokat gondolkozom ezen
Felráztál engem
(Kérlek mondd, hogy van egy út)
És a fejem csak forog körbe körbe körbe körbe körbe
(Kérlek mondd, hogy van egy út)
Nem akarok elbukni
A legjobb szétzúzni
Jobb lesz ha most elmész
(Kérlek mondd, hogy van egy út)
Széttörjük, széttörjük
Vagy megcsináljuk megcsináljuk
És most elleplezzük

[Tae Yang]
Esküszöm, hog soha egyetlen pillanatig
Sem fogok fájdalmat okozni neked
Hogy megvédhesselek
Nincs más út

[Dae Sung]
Inkább hagylak elmenni
Ha szabadságot ad neked, hogy elfeledhetsz
(Mondj búcsút, mondj búcsút)

[Seung Ri]
Tudod, mikor veszted el mosolyod
Hibáztathatsz érte
Azok a szavak, és még a fény is
Nem látok semmi mást

[Tae Yang]
Baby, ez a pillanat mikor ajkaink eltávolodnak
Sosem találok nálad, nálad jobbat
(Mondj búcsút, mondj búcsút)

[Seung Ri]
Azok az ölelő kezek
(Mondj búcsút, mondj búcsút)

[Dae Sung]
Inkább hagylak elmenni
Csupán mellettem maradni nem kedvesség, baby
(Mond búcsút, mondj búcsút)

[TOP]
Igen, és ez olyan olyan
Szomorú, bár meg sem történne
Sajnálom, hogy félredoblak
De nem engedhetem, hogy
Ne legyél boldog
Nem bírok élni, ha azt látom, hogy nem kapod meg azokat a dolgokat
Amiket megérdemelsz
Baby, a részem voltál?
Hiszem, hogy fáj
Hogy ez a világ legfontosabb dolga
Érzem a fájdalmat egész testemben
Egyre nagyobb részt emészt fel bennem
Hogy hagylak elmenni
Bár csak egy lélek lenne

[Dae Sung]
Hangod, fájdalmas és tovatűnik, tovatűnik

[Seung Ri]
Teljesen eltörölt a szél, maradj, maradj

[Tae Yang]
Mindezek a dolgok, képtelen vagyok elfogadni, azokat a könnyeket, ne sírj miattam

[Dae Sung]
A te érdekedben többé nem nézek vissza

[Tae Yang]
Mondj búcsút, mondj búcsút

[Seung Ri]
Azok az ölelő kezek
(Mondj búcsút, mondj búcsút)

[Dae Sung]
Inkább hagylak elmenni
Csupán mellettem maradni nem kedvesség, baby
Mond búcsút, mondj búcsút
Mondj búcsút

2011. augusztus 21., vasárnap

heidi. - Utakata/Houmatsu

(Múlandóság)

Ah, ez a csodálatos világ,
Szívem mélyéből gyűlölöm.
Ah, ha már bele kell kóstolnom,
Mi életem értelme?

Ha hangom elér téged,
Ha hallgatod hangomat,
Csak egy dolgot szeretnék mondani,
Ne mondj ily szomorú dolgokat,
A boldogsák ami után mindenki vágyakozik, olyan
Akár egy bemocskolt, felhőtlen és napos délidő.

Miért gyönyörűek az emberek? Miért csúnyák?
Ami szívemben lakozik, hogy
Most létezem a válaszban,és egy nap, igen,
Megpróbálom elfogadni.

Ah, ezen a csodálatos világon,
Feláldozok mindent.
Ah, ha tovább pusztul múlandóságában,
Ünnepeljük meg a tényt, hogy megszülettünk.

Egy bolond vagyok, ki elmerül az illúziókban,
Bár tudnom kellett volna az elejétől fogva,
Minden egyes nap, szívem reszketett félelmében,
Nem habozom félredobni és elhagyni az álmot, amiben makacsul hittem,
Mondhatod egyáltalán, hogy éltem?

Miért ragyognak az emberek? Miért kell átélniük a veszteséget?
Egy elröppenő pillanat,
Most ez a kevés remény amivel meg kéne elégednünk,
El kéne ezt fogadnunk?

Miért gyönyörűek az emberek? Miért csúnyák?
Ami szívemben lakozik, hogy
Most létezem a válaszban,és egy nap, igen,
Megpróbálom elfogadni.

Miért ragyognak az emberek? Miért kell átélniük a veszteséget?
Egy elröppenő pillanat,
Most ez a kevés remény amivel meg kéne elégednünk,
El kéne ezt fogadnunk?

2011. augusztus 17., szerda

One Ok Rock - No Scared

(Félelem nélkül)

Vissza akarom hozni, sosem folytatjuk
Megszerzem valahogy, megszerzem valahogy
Az egyetlen dolgot, mit elvesztettem

Sietünk, mert közel a vég
Sietünk, mert közel a vég
Én vagyok, egy vagyok a millióból
Nem hiszem, hogy bármi is megmenthet

Ez minden, rendben leszek
Ezért hozol vissza
Ez az ár, mit meg kell fizetnem?
Most félünk a haláltól, fellobbanó kék lángként

Ki tudod nyújtani kezed? Kiáltsd! Te kiáltsd!
Megszerzem valahogy, megszerzem valahogy
Az egyetlen dolgot, mit elvesztettem

Sietünk, mert közel a vég
Sietünk, mert közel a vég
Én vagyok, egy vagyok a millióból
Nem hiszem, hogy bármi is megmenthet

Ez minden, rendben leszek
Ezért hozol vissza
Ez az ár, mit meg kell fizetnem?
Semmit sem hagytam neked, mit megszerezhetnél

Ez minden, rendben leszek
Ezért hozol vissza
Ez az ár, mit meg kell fizetnem?
Most félünk a haláltól, fellobbanó kék lángként

Érintsd, érintsd, nem tudod, hogy csak most kezdődik?
Nézd, nézd, férfinak érzem magam
Törd át, törd át, muszáj megtennünk
Öld meg a hangot, talán életben maradsz

Ez minden, rendben leszek
Ezért hozol vissza
Ez az ár, mit meg kell fizetnem?
Egyre közeledünk a kék lánghoz, mi igazi lényünk

Ez minden, rendben leszek
Ezért hozol vissza
Ez az ár, mit meg kell fizetnem?
Semmit sem hagytam neked, mit megszerezhetnél

Ez minden, rendben leszek
Ezért hozol vissza
Ez az ár, mit meg kell fizetnem?
Most félünk a haláltól, fellobbanó kék lángként

2ne1 - In the Club

(A klubban)

Uh uh uh uh uh uh uh
Uh uh uh uh uh uh uh

Most próbálom levakarni magamról illatod
Most próbálom elfelejteni érintésed
Miért kellett ezt tenned?
Ezek után képtelen vagyok elhinni, hogy te voltál az a kedves srác...

Most életem után kutatok
Most találkozom a barátaimmal
Világos, hogy hazudtál
Már megint bolond voltam
Voltak kétségeim, hogy igaz-e

Fogom az össze ígéretet
A kicsinyes szokásokat, az apró emlékeket
És elégetem mindet
Eldobom bennem élő éned, hogy végre aludhassak
Az a kép mi benned él rólam, nem létezik többé

A klubban ma éjjel vele
A klubban, kihozom magamból a legjobbat
A klubban, kérlek öleld fájó sebeim
Csak erre az éjszakára, képes leszek elfelejtkezni rólad

Látom csodás táncod, a lámpafényben
Kezed az első lány derekára teszed, kit meglátsz
Elegem van, ki akarok jutni innen
Miért jönnek elő emlékeim rólad újra és újra?
Nem vagyok jól

Fogom az össze ígéretet
A kicsinyes szokásokat, az apró emlékeket
És elégetem mindet
Eldobom bennem élő éned, hogy végre aludhassak
Az a kép mi benned él rólam, nem létezik többé

A klubban ma éjjel vele
A klubban, kihozom magamból a legjobbat
A klubban ahogy lefekszel azzal a lánnyal először
Könnyen szerelemre találok

A klubban ma éjjel vele
A klubban, kihozom magamból a legjobbat
A klubban, kérlek öleld fájó sebeim
Csak erre az éjszakára, képes leszek elfelejtkezni rólad

Mikor ez az éj elmúlik
Egyedül maradok szobámban
Sírok akár egy bolond
Még mindig téged látlak álmaimban
Most elengedlek
Ne keress többé

A klubban ma éjjel vele
A klubban, kihozom magamból a legjobbat
A klubban ahogy lefekszel azzal a lánnyal először
Könnyen szerelemre találok

A klubban ma éjjel vele
A klubban, kihozom magamból a legjobbat
A klubban, kérlek öleld fájó sebeim
Csak erre az éjszakára, képes leszek elfelejtkezni rólad

A klubban

Screw - Deep Six

Nem számít mit teszek érted, szíved sosem elégedett
Ez nem igaz
Azonban úgy gondoltam, egy nap már nem leszel mellettem

Emlékképed szívembe marva, felkavarja őrületem
Bármit megtettem volna, hogy megszerezzelek magamnak, de...

Mélyre süllyedve, sötétvörösben úszó könnyeiddel keveredve
Egy feneketlen, kék mélység felé

Mélyen legbelül
Valaki mást néztél, de észrevetted, hogy téged figyellek?
Valahogy
Nem lesz ennél jobb, így hadd csapjam be a szerelmet ezzel az okos hazugsággal

Bár semmi másra nem lett volna szükségem
Csak egyszer kutattál volna utánam

Mélyen legbelül
Valaki mást néztél, de észrevetted, hogy téged figyellek?
Valahogy
Nem lesz ennél jobb, így hadd csapjam be a szerelmet ezzel az okos hazugsággal

Mélyen legbelül
Ez túl szomorú, a szerelem e törött darabja, de vágytam rá
Valahogy
Nem lesz ennél jobb, így fagyos mosolyod lesz végzetem dísze

Bánattal teli idő
Képtelen vagyok megtörni szíved csendjét
Akármit!
Képtelen vagyok megtörni szíved csendjét

2011. augusztus 13., szombat

Crow / Kagrra, - Sakura Maichiru Ano Oka De


( A dombon, hol a cseresznyevirágok* táncolnak)

Arról a dombról a táj mintha elmerülne az égboltban
A sötétség világától elválva, cseresznyevirágok táncolnak körülöttem

Mikor életük véget ér, az emberek földdé és puszta emlékekké válnak
Mintha eggyé olvadnának a széllel, talán visszatérnek egy elérhetetlen helyre

Hátrahagyva, titokban felkötöttem magam

Egyedül, a sötét árnyak ölelésében, lépteim bizonytalanná válnak
Csupán röpke gondolataim az égben, az űrben** tovatűntek

Az alattam elterülő Ördögök városa túl sötét
Még halványuló tudatom is elhal vörös szikrák záporában.

Ragadd meg ruhám ujját és állítsd meg kóborlásom
Ölelj magadhoz gyengéden

Visszhangzó sírásod, fagyott tenyeremen még
Irántad érzett szerelmem sem őrizhetem

A sápadt holdfény felé sem tudom kinyújtani karjaim
Röpke életem a felhhőkön tükröződve aláhullt

A feje tetejére állt világ gyengéden ölel***

Most az Ördögök városa, hol éltem, oly magányos
A véget nem érő fájdalom elől messze, messze, messze szaladnék
Lenézek rád, s aludni térek egyedül, az árnyékokat ölelve

Arról a dombról a táj mintha elmerülne az égboltban
A sötétség világától elválva, cseresznyevirágok táncolnak körülöttem


* Itt és az egész dalszövegben a "sakura" szónál Isshi nem a "cseresznyevirág" kanjiját használta, hanem három kanjit, melyeket fonetikusan kiolvasva a "sakura" szót kapjuk. A három kanji a "temetés", a "tavasz" és a "virág" jelentéseket hordozzák. Így ez "a tavasz temetésének virágai" vagy "tavaszi temetési virágok" lehet.

** Isshi itt mindkétszer "égbolt"-ot énekel, de a dalszövegben az "űr" kanjija van.

*** Ezt a sort nem énekli, csak mondja és nincs benne az írott dalszövegben.

Kagrra, - Tanbinaru Shie no Shoukei

(Csodálattá váló halál utáni vágy)

Honnan származom?
Hová fogok visszatérni?
Értelem nélkül, a Hold ragyog,
És én félni kezdek, mert a
Kegyetlen napok talán holnap jönnek el.

Azért, hogy ezt az életet élhessem,
A szabadság tollai
Még egyszer feláldozzák magukat értem...

Mikor lehunyom szemeim,
A hét prizmás szín óceánja
Beköltözik szívembe, örökre..
Most, ha egy kívánságom valóra válhatna,
Elmém békéjéért, azt kívánnám...

Az emberek néha letérnek útjukról,
Szem elől vesztenek egy fontos személyt,
De még ez az útmutatás is, számomra elérhetetlen.
Nem rendelkezem vele, sem az erővel, hogy tovább haladjak.

Valaki még régen elmagyarázta nekem, hogy
Nem szállhatsz fel az égbe, ha hamis igazságban hiszel.

Mikor lehunyom szemeim,
A hét prizmás szín óceánja
Beköltözik szívembe, örökre..
Most, ha egy kívánságom valóra válhatna,
Elmém békéjéért, azt kívánnám...

Látod, nem győztek le, nevetek.

Mikor lehunyom szemeim,
A hét prizmás szín óceánja
Beköltözik szívembe, örökre..
Most, ha egy kívánságom valóra válhatna,
Azt kérném, hogy valaki hallja hangom.

Mikor lehunyom szemeim,
A hét prizmás szín óceánja
Beköltözik szívembe, örökre..
Most, ha egy kívánságom valóra válhatna,
Elmém békéjéért, azt kívánnám...

Kagrra, - Ren

(Lótusz)

Kívánságom múlandó és törékeny,
Messze kerülve e parttól és a nirvánától,
Többé nem találkozhatunk, e parton, e parton...

De arcod meggyötört,
Szemeim bensejében.
Még ha nem is érinthetlek,
Keresni foglak.

Szeretett nevedet adom
E gyönyörűen hajladozó virágnak.
Talán nem leszünk örökké elválasztva egymástól,
Körülfonlak emlékeimmel.

Ezen évszakban az élet túlcsordul,
Találkoztam veled, mosolyogtál,
Ez egy gúnyos beszélgetés volt.

De alakod meggyötört,
Szemeim bensejében.
Még ha nem is találhatok rád,
Keresni foglak.

Szeretett nevedet adom
E gyönyörűen hajladozó virágnak.
Talán nem leszünk örökké elválasztva egymástól,
Körülfonlak emlékeimmel.

Mi ketten...mi ketten...
Emlékeim eltűnnek, közelebb...közelebb...
Ragaszkodásom egyre nő,
Még ha nem is ölelhetlek,
Mert én, én élek.

Szeretett nevedet adom
E gyönyörűen hajladozó virágnak.
Talán nem leszünk örökké elválasztva egymástól,
Körülfonlak emlékeimmel.

Csak még egy kicsit, egy kicsit, csak egy kicsit,
Te, kérlek virágozz bensőmben.
Mert neked, neked küldök,
Az örökkévalóságig, véget nem érő szerelmes balladákat.

Talán nem leszünk örökké elválasztva egymástól,
Körülfonlak emlékeimmel.

2011. augusztus 10., szerda

Dir en Grey - Vanitas

(Hiúság)

Még a seb is, melynek ki kellett bírnia a szorításokat,
Őrzi a világos színekben pompázó tavaszt és megáll.
Az éjszakát figyelve el akar szökni, ahogy a hang remeg.

Miért jő el a halál?
Hallva e szót valahol korábban,
Ugyanaz a válasz hullt le csintalanul.

Búcsút mondok neked,
Nem nézek vissza,
Oly szenvedélyes szerelemmel.
Hajolj közelebb, hogy halld a mormolást.

Elrejtettem a végzetem egy álomba, legyőzhetetlenül,
Remélve, hogy e nap csodálatos lesz,
Ha te csak...

A hangya-oroszlán fény után kutat,
Az elveszett szív mindig a jövő felé néz, ahogy a virágok a Lycoris lengésére.

Búcsút mondok neked,
Nem nézek vissza,
Oly szenvedélyes szerelemmel.
Hajolj közelebb, hogy halld a mormolást.

Elrejtettem a végzetem egy álomba, legyőzhetetlenül,
Remélve, hogy e nap csodálatos lesz,
Újra letörlöm majd a könnyeket, amik holnap lecsorognak.

Nincs megállás, célunkig, hol találkozunk.

Még egy napig.

A szavak többé nem érnek el hozzád, most,hogy te vagy Alice,
És hol van?

2011. augusztus 8., hétfő

Kagrra, - Subarashiki Kana? Jinsei

(Hát nem nagyszerű? Emberi élet)

Bármely korszak is legyen,
Nincs igazán nagy különbség,
Az elvégezhető és az elvégzendő dolgok között.
Ivás, lerészegedés, egy kompromisszum
Szúrás és késelés.

Még egy barát is, ki mindig kitart a végéig,
Még azok is, akik ágytállal alszanak,
Megragadta és hatalmába kerítette őket egy ünnepélyes báj,
Találkozás a reggellel.

Egyszerűen hagyom hangon kiszáradni,
Feláldozom magam
Egy régi szerelmes beszédéért.

Harahorehirehare
Szerelbe esve, majd újra szerelembe esve
Harahorehirehare
Meg akarsz mászni egy fenyőt, igaz?

Minden eddigi szó, ami
Kiválasztatott és egyesült.
A jövő mélyen gyökerező káprázata
1 Yen-esekkel borítva, ezüst érmék, arany érmék.

Akár egy disznó,
Meghízol,
Többé nem látod a lábujjaid, igaz?

Ah, nem jó?
Nem jó?
Ha vágyaidba fulladsz,
Az nem a szerelem? Nem züllöttség?
Nem tudom, trágárságokkal körülfonva.

Kapzsiság, düh, bolondság,
Hogy röviden mondjam: három méreg.
108 földi vágyat cipelve,
Mi, élő emberek,
Igazság szerint mi már tetemek vagyunk egy rakáson.
Az? Ez? Ezek? Melyik? Hol? Arra?
Többé nem számít...

Egyszerűen ezt a kort
Már elvitte egy kígyó
Viszlát a gyors dolgoknak!

Kiszáradás és kiszáradni,
Hosszú dolgokat koszorúba kötni,
Kiszáradás és kiszáradni,
Merre tartok...?

Kagrra, - Haha e...

(Anyámhoz...)

Suttogó, nosztalgikus hang...hang...az éjszakai széllel jő.

A dermesztő éji széltől hunyorogva,
Rád gondolok.

Jóságos öledbe hajtom fejem,
Eltakarom füleim akárhányszor zavaros álmot látok.
Még a legjobb időkben is, fagyos ujjbegyeimmel törlöm le könnyeim,
Magányomon töprengve.

Az őszi égbolt elsötétül,
A messzi, süllyedő Nap felé indulok.

Hátadhoz simulok, lassan és inogva,
Egyre távolibbnak tűnsz,
Szorosan ölellek.

Mikor éreztem ahogy felmelegítesz,
Nagy tenyereiddel, amik az imádott és dicsőített rizs között
Feltűnnek majd eltűnnek, kecsesen.
Kutatok emlékeim között valamiért, mivel visszatarthatom könnyeim.

A gyönyörű idő észrevétlenül elröppent, kezeiden hagyva nyomait.
Csak az áldásokat tartod számon, de létezik szerencsétlenség is, tudod.
Apró ajkaim mnden eddiginél hallgatagabbá válnak,
Helyette bensőmben, saját szívemért könyörgök.

Az éj, mi lepillantott szomorú arcodra.
Miért hunyom be szemeim szorosan a félelemtől?
Az ilyen alkalmakkor vissza tudtam volna fordulni,
Gyengéden azt kérdezve, "Miért sírsz?"...

Összezavarodom ahányszor csak megjelensz szívmelengető álmaimban.
Még a legjobb időkben is, fagyos ujjbegyeimmel törlöm le könnyeim,
Magányomon töprengve.

Egy suttogó, nosztalgikus hang...

Kagrra, - Kikoku Shuushuu

(Egy nyugtalan lélek jajgatása és zokogása)

Sárga homokban táncoló porszemek, akár a halandó élet
Miért bolyonganak úgy az élők?

Látszólag kiégett vágyak fenyegetik szívem
De én folytatom utam és elvesztem hangom

Mikor kutatom, miért zokog az ördög,
Eddig ismeretlen magány tárul fel előttem,
Mint a feltörő víz egy örökkévaló szökőkútban.

Most kibontom vitorlám,
Agyaraim a hatalmas tengerbe mélyesztem és harcolok,
Kiemelkedve a zavaros hullámokból,
Akár egy falevél.
Utamon, hol valóra váltom holnapom,
Ami homályos akár a köd,
A tünékeny álmok jelentik szerencsém.

Mikor megkaparintottam a tetemet, mi után az ördög sírt a fedélzeten,
Rejtett magány kerített hatalmába,
Mint a sosem pusztuló szikla felszínére lecsapó szél.
Két kézzel evezek,
És szétszórom üvöltéseim a világban.
Leírom e ördögi isten dühét,
Őrült és hiábavaló dalban.

Az alig látható nyomok tovább folytatódnak,
Valahol a puszta végén, a fény várakozik.

E pusztuló világ fénye csábít,
Ah, egy szomorú és furcsa, rejtett világ felé.

Mikor az ördög legyőzte a ragyogó, kihunyó fényt,
A legyőzött fellázadt,
Mint a fényét sosem vesztő Hold.
Rádbízom testem.
Nem fogok eltűnni az űrben táncoló,
Hínárdarabokkal.
Nem habozom,
Nem dühödöm fel,
Nem aggódom,
Nem adom fel,
Nem fordulok vissza.

Mikor kutattam az ördög zokogásának okát,
Mikor megkaparintottam a tetemet, mi után az ördög sírt a fedélzeten,
Mikor az ördög legyőzte a ragyogó, kihunyó fényt,
Az ördög...az ördög...

2011. augusztus 7., vasárnap

Kagrra, - Tsurezure Naru Mama Ni...

(Semmit se tehetek, de...)

A szél halkan fúj,
Cirógatva a hajnali harmatból készült színek szivárványát.

Az évszakok elmúlnak, a táj feltárul,
És bizonyosan megfeledkeztem az idő múlásáról.

A bánat, szívfájdalom és gyűlölet megmaradt.
Hol van azon napok kérdő mosolya?
Szerelem, vágyakozás és gyengédség szorítja szívem.
Hol van azon napok ragyogása?

Még a halhatatlan fehér felhők is átúszva az égen,
Sírnak irántam érzett szánalmukból, egyedül hagynak.

Az évszakok elmúlnak, a táj feltárul,
És ahogy az idő telik, betemetkezem egyedül az árnyak sűrűjébe.

Megremegve az évszakoktól, nekitámaszkodom a tájnak,
Elveszve maradok, ahogy az idő telik.

Szeretem őt, szeretem őt, szeretem őt még most is,
Tovább akarom álmodni e melegséget.
Számolom nosztalgikus, halványuló emlékeim,
És titokban várom a napot mikor visszatér.

A tavaszi új élet sóhajában és a nyár csillámló forró levegőjében,
Semmit se tehetek elsöprő szerelmem ellen.
Ősszel, mikor minden lehull és a télen, mi megőrzi sóhajaim,
Semmit se tehetek elsöprő szerelmem ellen.

Kagrra, - Sai

(Dobókocka)

Ha az eredmény sem egyik, sem másik oldal,
Akkor hagyjuk, hogy a kocka döntsön mindenről.
Bízzunk mindent apróságokra,
És hagyjuk, hogy jöjjön aminek jönnie kell.

Egy világban, hol nem különböztetsz meg keletet nyugattól,
Sötétség zár magába.
A remény, mi új holnapot hoz, semmivé foszlik,
És a fény kihuny.

Az üdvösség visszhangzó hangja
Kiszárad a széltől és csak lóg a levegőben hasztalan.
Az idők kiáltanak, a pusztulás üvöltése,
De nem hallható.

Túl megingathatatlan kapzsiságunkon,
Kétségbesett hazugságok.
Biztosan eljő a vég,
Örjöngő mulatságunkra.

Ha az eredmény sem egyik, sem másik oldal,
Akkor hagyjuk, hogy a kocka döntsön mindenről.
Bízzunk mindent apróságokra,
És imádkozzunk a fejért vagy írásért.

Ha benézel történelmünk felszíne alá,
Fekete felhők örvényét látod majd.
Ha győztes, a nemzeti hadsereg; ha vesztes, árulók bandája,
Kit fogunk látni, mikor átfutjuk e rakást?

Túl megingathatatlan kapzsiságunkon,
Kétségbesett hazugságok.
Biztosan eljő a vég,
Örjöngő mulatságunkra.

Túl megingathatatlan kapzsiságunkon,
Kétségbesett hazugságok.
Időnk véges,
Így talán új élet virul a halál után.

Kagrra, - Koi

(Szerelem)

Ahogy a rizsföldek közt sétálgatok,
Ahogy lépek selyemkócra taposok,
A változatlan táj elmosódik szemeim előtt.

Ezen a helyen,
Hova a csábító füst vezet,
Egy édes mosoly.

Annak a napnak emlékei,
Még mindig itt vannak szívemben, változatlanul.
Éjszakákon, mikor a szél befúj a réseken, az a mosoly emelkedik és zuhan,
Bosszant, hogy oly közel vagy, hogy megérinthetnélek,
Azon kapom magam, hogy elfordulok,
Hogy ne lásd
Kipirult arcom.

A bágyadtan fodrozódó
Patakok a rizsföldek közt,
Leguggoltam és találtam
Négy fehér lóherét.
Ahogy egymásra néztünk,
És ígéretet tettünk,
Hullajtottál egy könnycseppet.

Vissza akarom húzni
A múló évszakot,
És mesélni neked
E szerelemről,
Mi olyan mintha eltűnne,
Ha meg akarom említeni.

Annak a napnak emlékei,
Még mindig itt vannak szívemben, változatlanul.
Éjszakákon, mikor a szél befúj a réseken, az a mosoly emelkedik és zuhan,
Látványod tovatűnik a ködben,
Egyetlen búcsúszó nélkül,
Még mindig eltölti szívem, ahogy akkor.

Még most is...
Még most is...

Kagrra, - Yuki Koi Uta

(Hólepte szerelem dala)

A szikrázó hó közepette, oly sok szerelem halmozódik bennem,
Hogy szívem meg tudna tőle szakadni.
Irántad érzett szerelmem bánatosan hull,
De nem mondhatom el neked, ezét egyszerűen megfagyaszt.

Mikor halkan résnyire kinyitottam szemeim, arcodat láttam, ahogy az ablaknál nevet.
Több okból, kissé magányosnak éreztem magam e képet figyelve.
Minden bizonnyal nem emlékszem mikor, ahogy a levegő elszáll,
Beolvadtál szívembe.

Változatlan kívánságom, sosem változó érzéseim,
Ha örökké mellettem lennél,
Elhoznád a napfényt,
A bensőmben növekvő szürke tájba, de...

A szikrázó hó közepette, oly sok szerelem halmozódik bennem,
Hogy szívem meg tudna tőle szakadni.
Irántad érzett szerelmem bánatosan hull,
De nem mondhatom el neked, ezét egyszerűen megfagyaszt.

Halkan lladra támaszkodva haboztál aznap,
Tudtomon kívül, a régmúlt mosolyát viselted.
Nem tudlak elérni, hangom megtörik, körbe szökell,
És visszatér, hogy átdöfje szívem.

Változatlan kívánságom, sosem változó érzéseim,
Ha örökké mellettem lennél,
Elhoznád a napfényt,
A bensőmben növekvő szürke tájba, de...

A szikrázó hó közepette, oly sok szerelem halmozódik bennem,
Hogy szívem meg tudna tőle szakadni.
Irántad érzett szerelmem bánatosan hull,
De nem mondhatom el neked, ezét egyszerűen megfagyaszt.

Ha egy kicsit is bátrabb lettem volna, képes lettem volna
Minden melegséget tenyerembe rejteni és megragadni téged.
Minden bizonnyal nem emlékszem mikor, ahogy a levegő elszáll,
Beolvadtál szívembe.

Változatlan kívánságom, sosem változó érzéseim,
Ha örökké mellettem lennél,
Elhoznád a napfényt,
A bensőmben növekvő szürke tájba, de...

A szikrázó hó közepette, oly sok szerelem halmozódik bennem,
Hogy szívem meg tudna tőle szakadni.
Irántad érzett szerelmem bánatosan hull,
De nem mondhatom el neked, ezét egyszerűen megfagyaszt

Örökké kereslek,
És lehullok rád a hóval.

2011. augusztus 6., szombat

Kagrra, - Urei

(Melankólia)

Ah...a szélbe burkolózva, szerelmem messze fújja,
Mikor felpillantok az égre, túl világos.

Mikor halkan haladok,
Nosztalgia rengeti meg szívem.
Az égnek ott vannak a csillagai, a földnek a virágai, nekem pedig te,
Ölelve, csókolva,
Egymásra mosolygunk.

Ah...a szélbe burkolózva, szerelmem messze fújja,
Mikor felpillantok az égre, betakar és elsodor.

Elfordultál,
Hajad gyengéden megsuhintott,
Illatod azokra a napokra emlékeztet,
És könnyek csorognak végig arcomon.

Ah...a szélbe burkolózva, szerelmem messze fújja,
Mikor felpillantok az égre, túl világos.

Ha tovább lehettem volna melletted,
Ha korábban ráébredtem volna,
Örökké élhettünk volna,
Összekulcsolt kezekkel, melyek sosem válnak szét,
A szélbe burkolózva,
Szerelmem messze fújja.

A ragyogó szélbe burkolózva, szerelmem messze fújja,
Mikor felpillantok az égre, bágyadt színektől foltos.

Mikor álmom messze fújja, mikor a hervadt virágok elvesztik szirmaikat,
Mikor lehunyom szemeim, még mindig itt vagy.

Kagrra, - Shiroi Uso

(Fehér hazugság)

Az ígéret, mi semmivé foszlott a széllel, egy nap keresztezi az időt.

Kinézek az ablakon, a táj változatlan,
Faragó idő, magával viszi szívverésem,
Messze, messze nézve a távolba.
Csendben megfogtad kezem, és

Azt mondtad "Találkozunk még", gyengéd mosollyal,
Azt mormolod, "Találkozunk még", tiszta, fehér hazugság.

A napraforgó a kertben,
Ahányszor emlékszem kettőnk szerelmének halvány, halvány emlékeire,
Keserédes fájdalom szorongatja szívem..
Messze, messze nézve a távolba,
Csendben megfogtad kezem, és

Azt mondtad "Találkozunk még", igen, gyengéd mosollyal,
Azt mormolod, "Találkozunk még", tiszta, fehér hazugság, a távoli jövő felé.

Azt mondtad "Találkozunk még", igen, gyengéd mosollyal,
Azt mormolod, "Találkozunk még", átlátszó hazugság.

Én is megérintem arcod,
És szemedbe nézve elmormolok egy hazugságot.

"Találkozunk még" - egy hazugság, mi fehérebb a hónál és a felhőknél.

Crow / Kagrra, - Setsunaru Kotoba

(Múlandó szavak)

Az őrület ránk hulló esője,
Féktelen szorongás a bánat előestjén,
Mindannyiunkat démonná tesz.

Isten, Isten, Isten...megállapodik,
Isten, Isten, Isten...hátat fordított,
Hogy az egyetlen, kit legjobban szeretek erőtlenül lehorgasztja fejét.
Látványa, ahogy a végre vár, lehangoló számomra.

Isten, Isten, Isten...szomorúság.
Isten, Isten, Isten...nem hallható.
Isten, Isten, Isten...szomorúság.
Isten, isten, Isten...eltaposott.
A könnyek végén egy szivárvány-színű hárfa játszik,
És én a semmibe süllyedek, elvesztve a szavakat.

Eldobom minden haragom és gyűlöletem,
És csak megragadom térdeim.
Feltöltöm magam e duzzadó szerelemmel.

Isten, Isten, Isten...szomorúság.
Isten, Isten, Isten...nem hallható.
Isten, Isten, Isten...szomorúság.
Isten, isten, Isten...eltaposott.
A könnyek végén egy szivárvány-színű hárfa játszik,
És én a semmibe süllyedek, elvesztve a szavakat.

Kívánságom, általam követve,
Ki nem menthet meg a süllyedéstől,
Mindkettő az égbe emelkedik,
Megragadva a múlt számtalan darabját, mint sok apró buborékot.

2011. augusztus 4., csütörtök

Kagrra, - Paraiso

(Paradicsom)

Talán hangom zeng majd egyetlen szerelmemnek,
Rombold le a figyelmeztetések zárt kapuját, gyenge káprázatba burkolva.

Még ha engedetlen testem bele is keveredik a sötétség mélységébe,
Szívem kiemelkedik, szívverésem megvadul, minden porcikám irántad érzett vágyamtól mocskos.

Egy ragyogó arany fényekkel teli álomvilág,
Gyere, nyújtózz az örökkévaló paradicsom felé.
Fájdalom és bánat nem talál itt minket,
Gyere, nyújtózz az örökkévaló paradicsom felé.

Úszol a sötét égen, darabokra hullasz színes nyomoktól,
Ha kívánsz egyet a csillámló agyalporon, a káprázó holdvilágos éjben,
És lehunyt szemeid...

Egy ragyogó arany fényekkel teli álomvilág,
Gyere, nyújtózz az örökkévaló paradicsom felé.
Fájdalom és bánat nem talál itt minket,
Gyere, nyújtózz az örökkévaló paradicsom felé.

Talán hangom zeng majd egyetlen szerelmemnek,
Talán e dal, szerelmem, zeng majd egyetlen szerelmemnek.

Kagrra, - Kotodama

(A szavak ereje)

A sötétség mélyén, hol Isten is aludni tér,
Megragadom e kívánságot, mivel egyedül nézek szembe,
Beburkolom e fehér füzérrel,
Egyetlen szerelmem végzete felé tart.

Fekete felhők alatt, az Ördög kivillantja fogait, éles fénysugarakat szórva,
Átkot hordozó vörös kezem biztosan metszi mellkasod.

A sors most túllépi az időt,
És keringő szerelmem egy perzselő lángban végzi.

Elveszett szerelmem sóhajok borítják felhőbe,
Hullatott könnyeim vérré válnak.

Fehér füzérem bűntől mocskos,
És életem virága elveszti szirmait.

Hunyd le szemed, a vég eljövetelének pillanatában,
Legalább feledkezz meg mindenről, csak egy kis időre, és zárd el szeretőd.

A sors most túllépi az időt,
És túláradó szerelmem ellenőrizetlenül kiözönlik.
Lelkem sosem tűnik el,
Remélem szeretni fogsz következő életemben.

Kagrra, - Boukyaku no Hate no Kogoeta Kodoku

(A feledésre vágyó dermedt magány)

Különös, bár oly régen volt,
Még mindig nem tudom megszokni e szoba ürességét,
Mert még mindig rám mosolyogsz a falon lévő számtalan képről.

Nem térsz vissza, nem bánkódom, bár még mindig szeretlek.
Mi a baj velem? Nem tudom miért, de még mindig dermedt vagyok.
Felejteni akarok, felejteni akarok, felejteni akarok.

Végül a szomorú dolgok semmivé foszlanak,
És azt hittem képes leszek továbblépni egy új holnap felé,
De még mindig úgy érzem, hogy nemsokára feltűnsz a vasúti kereszteződés tűloldalán.

Nem térsz vissza, nem bánkódom, bár még mindig szeretlek.
Mi a baj velem? Nem tudom miért, de még mindig dermedt vagyok.
Felejteni akarok.

Nem térsz vissza, nem bánkódom, bár még mindig szeretlek.
Mi a baj velem? Nem tudom miért, de még mindig dermedt vagyok.
Még azt sem tudom, magányban élek-e; az idő telik,
Majd távozik.

Nem térhetek vissza azokhoz a napokhoz, így most aludni térek...

Kagrra, - Amafurase Tanmaina

(Imádság az esőért)

Egy perzselő láng leragyog ránk,
Oly forró, lángra lobbantja lélegzetünk; a halál rotható hamvai.

Katasztrófába taszítja a világot.

Hatalmas tömegek pánikolnak, letérdelnek és imádkoznak.

A pusztulás istene gúnyosan kacag,
Hangja széthasítja a mennyországot,
És minden élő ember leborul szúrós tekintete elé.
A pusztulás istene pompásan táncol, megöli a virágokat táncával,
És minden élő ember féli e szépséget.

Szemeim száraz könnyekkel telnek,
A szétszóródott csontokat összeszedő gyermekek látványától.

Hol vannak azok a büszke felhők?

A tömegek elmondják utolsó imáikat.

A pusztulás istene sarkon fordul,
Nyilvánvaló dühében kiált,
És minden élő ember üdvözli a mennydörgést.
A pusztulás istene leereszkedik,
Egy üvöltéssel és világos vörös színnel,
És minden élő ember remeg rémületében.
A pusztulás istene felnéz az égre,
És esőfüggönyt küld a földre,
És minden élő ember összetett kezekkel mond köszönetet kegyelméért

L'Arc~en~Ciel - Drink it Down

(Hajtsd fel)

Egyszerűen magához láncol,
A sötétség ízét elfogadva,
Érezted tested belsejében.

Hajtsd fel
És ne fordulj vissza
A sötétség felé

Lehangoltan, úgy érzed a bizalom darabokra törik.

Megközelítve az igazságot, a közeledő ütés elé veti magát.
Félelem nélkül átáramlik beléd.
Hol van a lelkiismeret, és létezhet
Az örökkévalóságon át süllyedő hibát cipelve?

(Ébredj)

Ébredj, ismered a legrosszabbat,
Eleged van, félelem nélkül
Világíts

A tükör repedésekkel teli
Te ébresztesz, ki szintén nem látod, lassan mozogva.
A kéz...alig figyelik a rohanó tekintetek
A sötétség másik oldalára, hol többé nem létezik.

Idd,
Hajtsd fel

Idd,
Hajtsd fel

2011. augusztus 3., szerda

Uverworld - Gekidou

Metsző tekintet,
Közhelyek,
Vagy valaki másolatává válni, ezek nem elégítenek ki.
Nem vágyom a ragyogásra,
Mert egy nap fenyegető tigrisként tér vissza hozzám.

A legjobb játszmák egy sötét időszak végén zajlanak le. Az első színpad a házban van,
És úgy érzem nem veszthetem el ezt a csatát.
Gyerünk, küzdjünk 24/7.

Még ha egy kék világon is ragadtam, nevetek majd mindenen.
És mert most elvesztettem a Napot, a Hold keresésére indulok.

Szem elől vesztettünk dolgokat, melyek korábban világosak voltak,
És most fulladozunk emlékeink tengerében.
De miért? Miért játszom úgy,
Mintha sosem ígértem volna ilyeneket és továbblépek a következő helyre.

Akár a felhők,
Elvesztettem ragaszkodásom.
Már elegem van a behízelgőkből, akikkel minden nap találkozom.
A ragyogás haldoklik,
És bár lassan veszti erejét, nem gondolom át kétszer, mit is mondtam.

A legjobb játszmák egy sötét időszak végén zajlanak le. Az első színpad a házban van,
És figyelmesen keresem az Elysium-ba vezető kapukat, így majd odaküldhetem őt.

Mit az elcspelt szavaktól kapsz, miket fél-szívvel odafirkantasz egy papírra,
Csak reménytelenül összecsengenek, elcsépelt szavak üres története.

Hagyjunk itt egy kicsit fontos emlékeinkből.
Túl nehéz lenne átcipelni őket a tengeren.
És mikor legközelebb találkozunk, örömmel idézzük fel ezeket az emlékeket.

Lázadó, mikor fogja a végtelen hang újra elérni szívem?
Lázadó, hallani akarom újra a végtelen hangot.
Lázadó, mikor fogja a végtelen hang újra elérni szívem?
Lázadó, ez a fordulópont.

G9, ez összezavarja az agy változásait egy sokk miatt.

Alap, képesség, elme

Első menet, előre és ugass tovább abból az idétlen világból.
Ez egy mindent bele gyors menetnek igérkezik, ami növelte az ellenállás felszámolását.
Az ütés G9-el teli.
És összezavarja az agyat.
Lázadó, erőszakosán ráz, átszakítja dobhártyád.
Lázadó, újra erőszakosan ráz.

Szemeim, mik többé nem találják a Napot,
Most meg fogják, a sohasem tükröződő és ragyogó Hold.
Követve végtelen vágyaim és kívánságaim,
Céltalanul sétálok, valami nem létezőt keresve.

Szem elől vesztettünk dolgokat, melyek korábban világosak voltak,
És most fulladozunk emlékeink tengerében.
De miért? Miért játszom úgy,
Mintha sosem ígértem volna ilyeneket és továbblépek a következő helyre.

Hagyjunk itt egy kicsit fontos emlékeinkből.
Túl nehéz lenne átcipelni őket a tengeren.
És mikor legközelebb találkozunk, örömmel idézzük fel ezeket az emlékeket.

Ha sikerül itt hagynunk őket, nem fulladunkmajd meg vagy mondunk le róla és itt fogunk találkozni.
Lázadó, mikor fogja a végtelen hang újra elérni szívem?
Lázadó, ez a fordulópont.

2011. augusztus 2., kedd

LM.C - Mad or Die

(Őrület vagy Halál)

Emlékszel, Lucy? Akkoriban páratlanok voltunk.*
Dacolva a szembeszéllel, áttörtünk az univerzumon.
Szabadjára engedett önzés, klassz észrevételek és végtelen gyönyör.
És aztán, szokásunkhoz híven, tovább rohanunk

Csak tudni akarom; egyszerűen tudni akarom mi megszületésünk értelme.

Búcsút mondok,
Nem hiszem, hogy valah is visszatérek, mielőtt még befészkelném magam.
Azzal, hogy nem nézel hátra, nem veszítesz semmit.
A kilátások miatti morgolódás nélkül, ŐRÜLET vagy HALÁL most!!

Mondd, Lucy. Miért változott meg az a srác teljesen?
És mégis, még találkozunk, nevetünk és ugyanazokat a dalokat dúdoljuk.
Végignézve az egézsen, mint a Holdfény, tiltott Shangri-la Neo Tokyo.
És mielőtt feleszmélnénk, egy másik univerzumban vagyunk.

Nem tudom, miért; mindezek után teljesen jól vagyok, anélkül, hogy ismerném az élet értelmét.

Hello-t mondok,
Többé nem jutok át, hiába kiáltok újra és újra.
A múló élet nem érhet így véget.
Nem is kérdés, persze, hogy izgulok ŐRÜLET vagy HALÁL most és itt!!

(Yeah! Hosszú rövid történet. A múltnak van jövője.
De sosem jövök el, ha a múltban élsz.
Maradj itt örökre, ha szereted ezt a helyet. -haha-
Már meg kellett változnunk, megújítani önmagunkat.
Máskülönben rideggé válunk.
Itt az idő. Rendben srácok, IRÁNY AZ ŐRÜLET!!!)

Csak azt akarom mondani; észrevetted már? Igen, "Ha most csak ezt teszed."

Búcsút mondok,
Nem hiszem, hogy valah is visszatérek, mielőtt még befészkelném magam.
Azzal, hogy nem nézel hátra, nem veszítesz semmit.
Ha a múltban élsz, nincs számodra jövő~ Lobbanj lángra
Hello-t mondok,
Többé nem jutok át, hiába kiáltok újra és újra.
A múló élet nem érhet így véget.
Ha ez a helyzet, nem kell elrejteni az agyarakat~ Gyerünk, most azonnal!
Jól megnézem ezekkel a szemekkel, ŐRÜLET vagy HALÁL!!

*itt az T/1, azaz a 'mi' az 'oretachi' szóval van írva végig, ez pedig két férfira utal. Így valószínűleg a szöveg Maya és Aiji kapcsolatáról (XD) szól, amit egy Lucy nevű valakinek mesélnek. ^^

Screw - Vegas

Az alvás feledésbe merült, még az arany lobbanások is, az álmatlan városban.
Ha a világ korlátai egyszer átszakadnak, vagyon, álmok és szenvedély JÁTÉKKÁ válnak.
ÉN VAGYOK A 『9732』NYERTES! TE VAGY A『4321』VESZTES
Megváltoztatom a szél irányával VESZÍTESZ VAGY NYERSZ?

Mert a sors megváltoztathatatlan, a gyönyört birtokolja.
Ha az éj korlátai egyszer kinyílnak, glóriával és töviskoszorúval.
ÉN VAGYOK A 『9732』NYERTES! TE VAGY A『4321』VESZTES
Elvezetlek a szerencsédhez VESZÍTESZ VAGY NYERSZ?

Megragadtam a KOCKÁT, mindent egy lapra feltéve.
MINDENT VAGY SEMMIT.
ÉN MINDENT...

A rossz természetű istennő most mosolyog a csillámló forró éjszakában.
A célra koncentrálva, és a pillanatnyi álmot ékesítve, még nincs vége a mai napnak.

Az alvás feledésbe merült, még az arany lobbanások is, az álmatlan városban.
Ha a világ korlátai egyszer átszakadnak, vagyon, álmok és szenvedély JÁTÉKKÁ válnak.
ÉN VAGYOK A 『9732』NYERTES! TE VAGY A『4321』VESZTES
Megváltoztatom a szél irányával VESZÍTESZ VAGY NYERSZ?

Tegnapot, holnapot és hitet keresve most.
MINDENT VAGY SEMMIT:
ÉN MINDENT...

Az angyali kiscica most táncol a múló télben, elvágva a dermesztő éjszakát.
Szemeim a bevésődött nyomokra figyelnek, a kitűzött cél akár egy pillanatnyi álom.

Most a rossz természetű istennőnek ISTENNŐT JÁTSZOM.
Most az anygali kiscicának ANGYALT JÁTSZOM.
Osztott irigység néz le a világra.

Dir en Grey - Erode

(Pusztulás)*

Az az éjjel, mikor képesek voltunk érezni egymást,
Dermesztő hideggé vált.
Mély álomra szenderülve, az elengedés mélységeibe.

Az érzés, egy furcsa érzékelés messze került tőlem.
Napok, melyek oly gyönyörűnek tűntek, a mérgező virágok kertjében.

Attól a naptól kezdve egyre nagyobb dühöt éreztem,
Valaki mást kerestem.

Azon az éjjelen minden darabokra hullt, többé nem lehetünk együtt.
Valahányszor találkoztunk, hazudtam neked,
Mert mostanra oly messze kerültem onnan.

A tény, hogy többé képtelen vagyok szeretni téged,
Teljes súlyával rám nehezedik, kínoz és elszomorít.
Az éj túl hosszú volt, fájdalmat okozva nekem.

A baleset, mi veled történt, nyugtalanná tesz.
Semmi kellemeset nem tudok mondani, hozzád fagytam.
Itt voltam.

Ha nem érdekel, hogy ez nem valóság, karjaimban tartalak.
Annyiszor láttál, ahányszor csak akartál.

Míg valaki más tett magáévá...

Így, talán csak egy kicsivel kerülhetek közelebb hozzád,
Még ha nem is valóság, mostantól elfojtom szívem.

Az az első és végső éjjel elmúlt,
Úgy tettél, mintha nem tudnád a legvégéig.

*Az Erode szó, kimarást, elhordást jelent, de szerintem a 'Pusztulás' jobban hangzik, ezért fordítottam így a címet

2011. augusztus 1., hétfő

Girugamesh - Shining

(Ragyogás)

Az élet nem csupán a tulajdonunk,
Megfeledkezve a dolgokról, amikben bízunk.
Mikor az egyértelmű dolgok, amik nélkülözhetetlenek az élethez,
Hasztalanná válnak.

Mivel nem láthatod a holnapot, csináld magad.

Vajon figyelsz rám?
Még ha lassan el is veszted bátorságod.
Vajon figyelsz rám?
Minden rendben, mert itt vagyok.

Nincs szükség megkopott szavakra vagy viselkedésre.
Csak biztos akarok lenni alkunkban.

E megtört időkben, hangosan kiáltok.

Vajon figyelsz rám?
Ki akarom fejezni ezt az érzést.
Vajon figyelsz rám?
Most eléri szíved?

Az eléd táruló látvány szemeidbe égett.
Dolgok öröme, melyekben hittél.
Az eléd táruló látvány szemeidbe égett.
Megmenekülésed erőssé tesz.

Vajon figyelsz rám?
Ki akarom fejezni ezt az érzést.
Vajon figyelsz rám?
Teljes szívemből köszönöm.
Vajon figyelsz rám?
Még ha lassan el is veszted bátorságod.
Vajon figyelsz rám?
Minden rendben, mert itt vagyok.