2011. július 18., hétfő

Phantasmagoria - Fairy Times Memory

(Tündéri idők emléke)

Nem tudom elrejteni szívem zavarát,
Vagy vágyódásomat.
A visszhangzó óraketyegés, nem tudok betelni vele.
Az üres idő.

Szívem és érzéseim tompák, mintha az eső porrá zúzna.
Meddig fognak süllyedni?

Búcsút mondok, a kezdet jele,
Hogy mindent magam mögött hagyjak.
Nem számít hányszor hunyom le szemeim,
Nem tűnnek el
A múlt emlékei.

Az ablaknak támaszkodom, képtelen vagyok megállítani hulló könnyeim,
Az emlékezéstől.

Nem gondolok rád folyton,
De ez a szerelem volt a legjobb történet.

Még ha én vagyok is az egyedüli ebben a pillanatban, elraboltak tőlem.
A veled töltött idő fele mintha álom lett volna.

Szerelemmel körülölelt emlékek,
Mintha örökké tartana.
Nem fog visszatérni, igaz?

A látvány mit mutattál nekem, tündérek és festmények.
Beteszem őket ebbe a kinyithatatlan könyvbe,
És zárva tartom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése