2011. július 16., szombat

LM.C - Oh My Juliet

(Oh Én Júliám)

Lépésről lépésre, találkoztam veled, és táncoltunk, elfeledve az időt
Mit sem sejtve a csillagokban megírt végzetünkről, képtelen vagyok nem szerelembe esni
Megvilágosulva a hazug, erkölcstelen hold révén, általa, ki csillapította vágyaim
Megragadtam a végzetet és üvöltöttem, miért vagy te Júlia?
Nevethetsz és mondhatod, hogy ez egy ostoba szerelem, elfogok hajítani mindent és rögvest elmegyek hozzád
- Oh én Júliám -

Kérlek, Istenem, áruld el, mit kéne tennem, hogy a vágyam valóra váljon?
Ah… ez kegyetlenül fáj, nem tudok aludni, a te hibád…

Az éjszaka oly végtelen, megőrjít, a következő napfelkelte úgy tűnik, mintha egy egész generációval arrébb lenne
Egyedül, elnyelve a sötétség által, nem tudom elkerülni a magányosságot

Eldobtam a nevem, kiugrok, az ólomszárnyaim széthasították a testem
Most kivillantom agyaraimat egy ízben a mennyeknek, miért vagyok aki vagyok, végzetesen

Ha még a szerelem esküje is bizonytalan, akkor itt nemcsak egyetlen dolgot lehet veszíteni
- Oh én Júliám -

Kérlek, Istenem, válaszolj, mit kéne tennem, hogy a vágyam valóra váljon?
Ah… most rögtön látni akarlak, az éjszakai égboltra kiáltok, oh édes Júliám…

A sors bolondja vagyok! Lehetetlen szerelmet őrzök
A sors bolondja vagyok! Túl sok fájdalmat őrzök

Nevethetsz és mondhatod, hogy ez egy ostoba szerelem. Elfogok hajítani mindent és rögvest elmegyek hozzád
- Oh én Júliám -

Kérlek, Istenem, áruld el, mit kéne tennem, hogy a vágyam valóra váljon?
Ah… ez kegyetlenül fáj, az éjszakai égbolthoz kiáltok, oh…
Mindenki képes aludni, miközben egy ilyen szerelmet őrizget?
Ah… ébredj fel most ebben a pillanatban és nevess, és mondd, hogy ez egy hazugság, oh édes Júliám…

Te, ki képes vagy aludni, és én, név nélkül, korbácsolva a tragédia záporával, mondd, hogy édes halál

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése