2011. július 7., csütörtök

Kagrra, - Shichigatsu Nanoka

(Július hetedike)

A tollazat csillog, mintha élne
Az összekötött vörös fonalak, mintha egy dallamot játszanának

Nem hagylak még egyszer elmenni
Karjaimban tartalak
Veled maradok az örökkévalóságig

A forgandó sors a megfelelő időre vár
Hogy eltűnjön a sötétség völgyében

A fenn lebegő csillag felé nyúlok
De a szeretett melegség tovatűnik

A tollazat csillog, mintha élne
Az összekötött vörös fonalak, mintha egy dallamot játszanának

Nem hagylak még egyszer elmenni
Karjaimban tartalak
Veled maradok az örökkévalóságig

Ó, múlhatatlan, büszke univerzum
Ó, bús istennő, ki mindent elnyel

Ha ez a kívánság valóra válik,
Mutass be annak az embernek

A tollazat csillog, mintha élne
Az összekötött vörös fonalak, mintha egy dallamot játszanának

Nem hagylak még egyszer elmenni
Karjaimban tartalak
Veled maradok az örökkévalóságig

Túl a folyón, szerelmem
Remegő mosollyal vársz

Nem hagyom, hogy felszállj ahhoz a csillaghoz
Veled maradok az örökkévalóságig

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése