2011. július 21., csütörtök

D - Der König der Dunkelheit


( A sötétség Királya)

Hátrahagyom a trónomat,
Hogy elmenjek és harcoljak
A szeretet jeleként embereimnek,
Nem fogok visszavonulni.

Ezután a nap nem szabad?
A távoli halálért cserébe,
Hold és a Csillagok,
Túlragyogom.
Mivel a király azt mondta, „szükségem van rád”
Vedd el vérem, életem,
És csókold meg a rózsát.
Ez a kezdete az éjszakai ébredésnek/bimbónak.

Az örök élet bájitala égeti torkom, mint a homok,
Rám helyezve a fekete szörnyeket.

Királyságommal összedől szemem előtt,
Csak egy dolog van, amit most kell megtennem,
Így a királyi vérvonal nem hal ki.

Figyelmeztet.
Senki sem árthat nekem.
Célok.
Nincs hezitálás támadásomban.
Vágás.
Engedd a vért, mi a szívemben áramlik,
Egy karmazsinvörös rózsának lenni, ami soha nem veszti el büszkeségét.

Ez a hűsítő erő eláraszt engem
Mint a ló, kinek szárnyak vannak hátán.

Azok, akik akadályozzák az utunk,
Ki kiáltva a saját árnyékukból, amik már nem ellenségek,
Szembenézve kardommal imádkoznak.

Hátrahagyom a trónomat,
Hogy elmenjek és harcoljak
A szeretet jeleként embereimnek
Nem fogok visszavonulni.

A sötétség királya.
Ez a név fogja felrázni a világot a kezdetektől egy szempillantás alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése